Református Kollégium, Kolozsvár, 1886
24 azonban közeledett az írók megítélésének azon módszeréhez, a mely megóv a túl teng?) subjectivismustól és így az elhamarkodott és igazságtalan ítéletektől is. A miért szócskát értem, a melyet véleményem szerint mindig szem előtt kell tartani egy iró tárgyalásánál és annyival inkább akkor, ha véleményt, vagy ítéletet koczkáztatunk róla. Vájjon, ha azoknak, kik Petőfi „Felhőiét indokolatlan világfájdalom szüleményeinek mondták, eszökbe jutott volna e szócska, nem tudhattak volna-e szoros összefüggést találni Petőfi életviszonyai, lélekállapota és e verscyklus között? ... Vájjon nem jöttek volna rá azon psy- chologiai igazságra, hogy a költői lélek oly fogékony a hangulat iránt, hogy a szintén nagyobb mértékben működő fantázia segítségével a legkisebb benyomást is, a mit közönséges halandó tán föl sem vesz, óriássá képes növelni? .......... É s most bevégzem számadásomat. A vázolt körülmények egyszersmind az én tanítói és nevelői oskolám valának, a melyben sokat töprengtem, sokat kétségeskedtem, de a sikerből, melyet ez alkalommal reményemen felül értem el, annyi még mostanig is maradt meg tanúság gyanánt, hogy kezdőknél az ilyen módszer sokkal ezél- ravezetőbb, mint az, melyet tankönyveink követnek. Hiszen egy gymnásistára nézve is áll, hogy nem szaktudósnak készülvén, nem is lehet czélja, hogy adatok halmazával s némely oly régi müvek olvasásával töltse az időt, a melyeknek megértésére és méltánylására nagy nyelvtörténeti tájékozottság és kiművelt irodalmi érzék szükséges. Tanuljon meg tehát látni s bepillantani abba a titkos műhelybe, a hol a gondolatok és compositio születnek. Szerezzen magának általános fogalmakat az irodalom fejlődéséről s főképp óvakodjék oly müvekről ítélni, a melyeknek csak részben való megösme- résére is hiányzott az alkalom. Erre a meggyőződésre juttatának engem eddigi tapasztalataim s ne tűnjék fel szerénytelenségnek, ha hivatkozom rájok. Hisz az orvosok is teszik ezt, s annyival inkább tehetjük mi, kik — tanítók lévén — a léleknek nem csak orvosai, de nevelői is vagyunk.
