Református Kollégium, Kolozsvár, 1886
22 a különbséget kell megtenni közöttük. Az irodalomtörténet egyéniségekkel foglalkozik, a kik müveikben élnek s ha az igazság szem- pontjából kétség támad felőlük, bármikor is előidézhetők és kihall- gathatók. A politikai történelem azonban vagy szájhagyományok, vagy oly írásbeli feljegyzések következtében ránk maradt eseményeket tárgyal, a melyeket csak sok körülmény számbavételével és meglatolásával ösmerhetünk el hiteleseknek. Igazságai logikai értelemben csak valószín iick maradnak, mivel a múlt sohasem idézhető fel mellettük tanúbizonyságul. Ez a lényegi különbség van a két tudomány tárgyát és felfogását illetőleg. Világos hát, hogy ősz- szezavarni és egymásbaolvasztani őket ép oly tó vés, mint igazságtalan eljárás, mert egyik a másiknak csak háttérül szolgálhat a végre, hogy a tulajdonképpeni tárgy annál inkább szembetűnjék. Vannak ugyanis az irodalomtörténetben oly cyklusok — mint pl. a kuruez költészet — a melyek a politikai események hatására keletkeztek, de viszont a politikai történelemben is vannak korszakok, hogy többet ne mondjak, a nagy franczia forradalom, vagy a 40-es évek mozgalmai nálunk, a melyek egészen az irodalmi müvek hatásának köszönhetők. Kölcsönös kiegészítő és háttér gyanánt szerepelhetnek tehát úgy a politikai, mint a kultur történelem az irodalom- történetre nézve, de csakis ott, a hol ki lehet mutatni, hogy valamely korszak irányára vagy valamely műfaj vagy egyéniség fejlődésére lényegesen és átalakitólag befolytak. Ezekben ily módon megállapodván, arról kezdtem gondolkozni, hogy vájjon hogy lehetne tisztázni a fennmaradt anyagot, vagyis a tulajdonképpeni irodalomtörténetet, a nemzet szellemi productumainak összegét? Minden írott mű nem tartozhatik ide, mert hiszen az irodalom-történet nem lehet bibliographia. Ezenkívül is minden tudományág művelőinek lassanként oda kell törekedniük, hogy a saját szakjokban megjelent müveket összegylijtsék és számon tartsák. De mi lesz hát az irodalomtörténész szakja és mit kell neki számontartani s irodalom- történet gyanánt előadni és feldolgozni? Felelet: czéljához tartozik mindazon irodalmi müveknek ösmerete, a melyek az illető nép szellemi fejlődésére akár téves, akár helyes irányban befolyással voltak. Minthogy ilyenformán az irodalomtörténetben az egy fajhoz tartozó emberek összességének, tehát egy nemzető ek csak kiválóbb productumai tárgyalhatok, természetes, hogy csak oly egyéniségek szerepelhetnek benne, kik — megfelelően az ember fogalmának —
