Református Kollégium, Kolozsvár, 1886

13

villám, csillag, pillanat, csillan stb. ilyenek — s óvakodva a túl hajtástól, az effélék is a nyelv szellemének és benső alkotásnak mélyebb megismerésére vezetnek.

De különösen a nyelv zenei részéhez tartoznak az ilyenek, mint: cseng, peng, zeng, reng, döng, hang, zsong, bong^ stb., melyek a legegyszerűbben is kimondva, zenehangokat adnak. Rámutattam az olyan szóalkotásokra is, melyekben a nép költői szelleme és képzelnie nyilvánul, mint a milyenek: levegő (lebegő) mező (mez-tői) levél (leb-lebel-től) stb., de egyszersmind komolyan figyelmeztettem az ily származtatásokkal járó veszélyre is.

A nyelv szelleméhez, jobb megértéséhez s különösen megérzéséhez tartozónak véltem az oly szavak közül is felemlíteni egy néhányat, melyeknek értelme idő folytán teljesen átalakult. Azért tartom ezeket különösen fontosaknak, mivel némelyik a nép psycho- logiájára nézve is nagy érdekkel bir, mint pl. a hiú szó, a mely a régi nyelvben üresei tett s igy a mai hiúság nem egyéb tulajdonképpen, mint üresség. Ilyenformán okkal-móddal, növendékemben lassanként bizonyos érdeket költöttem fel az általa eddig csak pusztán eszköznek tartott nyelv iránt s hova-tovább jobban kezdte belátni, hogy nagyon sok kell még addig, mig az ember elmondhatja egy nyelvről, hogy tudja: s hogy erősen tévednek azok, kik azt hiszik, hogy 3—4 nyelvet tökéletesen értenek és beszélnek. Mikor aztán láttam, hogy az érdek eléggé fokozódott, a költőket vettem elé s gyakorlatilag is igyekeztem feltüntetni mindazon benső tulajdonokat, a melyek ösmerete nélkül a nyelv csak egy pár ezer gépileg egymás mellé rakott szó — és semmi egyéb.

Költőket olvasni azonban igen nehéz, sőt élvezhetetlen, ha az embernek semmi fogalma sincs a magyar versek rythmusáról. Növendékemnél is ez az eset volt. A sorok nehézkeseknek tűntek fel; mindegyre akadozott s egész aestheticai érzéke idegen formák után lévén idomítva, nem titkolhatá el, hogy nemzeti költőinkben semmi élvezetet sem találhat.

íme, egy másik eredménye a rósz irányú nevelésnek, mely különösen jobb módú családjainknál divatos! A helyett, hogy mint a természet is teszi és kívánja, a hozzá legközelebb álló dolgokkal ismertetnék meg a gyermekeket, szellemtelen kezekkel ragadják ki őket saját természetes látkörükböl s viszik idegen, ismeretlen világ-