Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
31 És ti szeretett barátim, kikkel 14 év alatt aAnyi édes és fájó, emelő és leverő pillanatot átéltem: tartsatok meg kartársi szeretetekben. Feledjétek, ha szavaimmal, heves természetemből folyó, talán elsietett megjegyzéseimmel, jóindulatból származott túlvitt buzgalommal csak pillanatig is fájdalmat okoztam. Emlékezzetek meg arról a szeretetről. békéltető szellemről, mely áthatott. Emlékezzelek meg azon tiszteletről, melylyel minden egyéniség saját értékét megbecsülni törekedtem. És te, szeretett ifjúság, szőjj be ifjú szivednek emlékei közé: mert akkor tudom, hogy e nemzedék nem felejt el: mert az élet tavaszának emlékei virágokká lesznek, melyeknek illatát késő agg korunkban is érezzük. 11a szigorú voltam, igazságos kivántam lenni, és e szigornak oka az volt, mert tudom, hogy a magyar hazaszeretet milyen súlyos munkát kivan, de szeretetem egy perczig sem lankadt irántad, nemes ifjúság. Éltem vezércsillaga a hazaszeretet. És szeretheti-e a hazát, ki nem szereti az ifjúságot ? Hiszen az nem szereti a jövendőt. Pedig a jövendő te vagy, nemes ifjúság. E jövendőn féltékeny gonddal csüngöttem a múltban, és új pályámon e jövendőért fogok munkálni, mig isten élnem enged. Utolsó szavam: áldás e falakra, melyek közt 14 évet mint tanuló, 14 évet mint tanár töltöttem. E huszonnyolez év emléke legyen örökké áldott előttem, mert erejét, lelkesedését, lángját érezni, áldani fogom mindig. Ezzel az 1885/6-ik iskolai évet bezárom.
