Református Kollégium, Kolozsvár, 1884
18 ifjak egy oly átmeneti évei, mely tíz tantárgy terhét rótta rajok, becsülettel végezték, az érettség igaz mértékét, betöltötték. Mily jól esik konstatálnom, hogy a komoly munkát igénylő pályakérdések megtalálták szerencsés megoldóikat kevés kivételével , hogy az önkép- zőköri zeneénekkari munkásság elég termékeny es gazdag vala. és a mit első sorban kell vala említenem: az ifjúság magatartása az elöljárósággal szemben tiszteletteljes, minden figyelmeztetés iránt készséggel engedelmes volt, minek a vizsgálatok jó eredményét lehet köszönni. Ama szomorú esetek jövevények miatt álltak elé. Nem öndicsekvés kedvéért teszem e vigasztaló megjegyzést, de igazságtalan lennék az ifjúság szine-java iránt, ha e tényt elhallgatnám. De még egy szomorú tapasztalatról szólok, hogy aztán áttérjek ez év történetének örvendetes fényére: anyagi fejlődésünk haladására, az áldozatkészség újabb meg újabb megható nvilvaníliásaira. A magánta- nitói rendszer régi. sokszor emlegetett, de még többször átérzeti hiányait említem föl. A magántanitást gyakran figyelmesen megszemléltem, magántanitói értekezletet minden szorgalomszakban tartottam, és kénytelen vagyok kijelenteni, megczáfolhatatlan tapasztalatok alapján, hogy ez intézvény. e lankasteri intézmény — a tanitva-tanulás elvének alkalmazása pénzkereseti silány foglalkozássá sülvedt nem egynek kezében. Nem alkalmas ez időpont erről bővebben szólni de mindazokhoz fordulok, kik a magántanilássál járó szép anyagi kedvezményt élvezni akarják, hogy velők szemben jövőben — egy évi tapasztalat még nem hatalmazott fel radikális fellépésre — szigorúbban fogok eljárni. A tanári kar kegyes volt elfogadni azon indítványomat. hogy jövőre csak olyan VII. osztályosokat, alkalmaz e tisztre, kik az újabb rendszabályok kapcsán kiadott magántanitói utasítást áttanulják, éretten megfontolják, egy jó neveléstani vezérkónyvet áttanulmányoznak,— és ez év augusztusának végén vizsgálatot tesznek le- Ez évvel a régi hagyomány által megszentelt subscri- ptio elmarad. Az egységes gymnasium szellemében az egyes osztályok egymásutánját ily ünnepélyes aktus nem szakítja meg. Még egyszer édes fájó emlékek közt lapozgottam a über subscriptionis egyszerű durva lapjait. Találtam egy-egy oly szent kéz írását, mely egykor megáldott, mikor a hitben megerősittetém és olyanét, ki e kéz birtokosával együtt iratkozott be e könyvbe, kinek keze örökre áldott haló porában is. Hiszen az atya keze kinek ne volna az ?
