Református Kollégium, Kolozsvár, 1882

24 hirtelen közepén félbeszakadt melódia fájón reszketteti meg keblein­ket. 0 ki az erők örök fennmaradását hirdető azon tanszéken, mely­re választaték: az erők nagy átalakulásában reánk nézve elveszett. Mennyi értéket képviselt az ő szép tehetsége, melyre szükségünk volt? Fölszámitkatjuk-e ? Mennyi erőt foglalt magában az ő egyenes jelleme? Mérlegelhetjiik-e? És mit ért nekünk az ő hűsége, ragasz­kodása, szeretető . . . csak könynyel szemünkben kérdezhetjük meg . . . Es mit ért nekem, ki tanuló társa valók ez intézetben és az valók az élet nagy iskolájában, kinek oly szüksége volt az ő nemes nyugalmára, öszhangot lehellő hangulatára és pótolhatatlan barát­ságára? De absint inani funere neniae. Az üres sirba ne nézzünk, ha emléke közöttünk van. Álljon itt a drága élet emléke egy pár futó vonásban, halvány másolatban. Debreczeni József egyszerű iparos szülők gyermeke, született Tordán 1844-ben. Alsóbb iskoláit e derék magyar városban végezte, ezután a Bethlen főtanoda áldott emlőin nevekedett, honnét isiid­ben eollegiumunkhoz jött át, melylyel azóta mindig bensőbb össze­köttetésbe lépett. Komoly érzés, meleg, csöndes, de mindig hű ra­gaszkodás jelemzé már a gyermek ifjút, e vonás kisóré végig éle­tén. Azon intézetet, mely magasabb öntudatra ébresztő, mely sok­oldalú műveltségének alapját megvető, s a szellemvilág végetlenét tudásra szomju lelke előtt felnyitá, nem hagyta el többet. Végezvén a bölcselmi és jogi osztályokat, mint tanító nyert al­kalmazást. Később az intézet támogatásával 1870-ben külföldre ment, hol részint Svájczban, részint Berlinben két évet töltött s igyekezett meg­találni a benne vetett előleges bizalmat és várakozást. A folytonos ta­nulmány nem bóuitá meg a közélet iránti érdeklődését. A magyar köz­élet ellen az újabb időben sokszor felhozták, hogy abban a politika min­dent elnyel. Mi Berlinben meglepetve láttuk azt az érthetetlen közönyt, a melylyel a diadalmas német nép ifjúsága is nézte a politikai átala­kítások óriási rázkódásait. Debreezeniben a közélet iránti meleg ér­deklődés szokatlan hévre fokozódott. A magyar nevet és becsületet, képviselte ott is. A berlini magyar egylet elnöki tiszttel tüntető ki és feledhetetlen emléket hagyott hátra a mi nyugodt József barátunk lelkes beszéde, melylyel az 1871. Sylvester estéjén tartott gyűlést

Next

/
Oldalképek
Tartalom