Református Kollégium, Kolozsvár, 1882
9 kényszerittettünk nz isteni és emberi törvények és szabadságok helyreállítására. Ha a Querela Hungariae-val összevetjük Pázmány Czáfoló iratát, úgy találjuk, hogy nemcsak a részletekben, hanem általánosságban is érdekes különbség van a két rophat között. Amaz a magyar alkotmány sarkalatos elvére támaszkodik, mely feljogosítja a magyar rendeket urok ellen fegyvert fogni, ha nem teljesiti az ország törvényeit; emez bibliai, absolutisticus és túlságos loyalis álláspontot foglal el, mely szerint az uralkodó ellen fegyvert fogni vétek. A bevezetés igy hangzik: „Senki sincs, a ki ne tudná, mily súlyos és az isteni s az emberi törvények által elitéit dolog, a király iránt tartozó hűséget elhanyagolni, a hódolat legszorosabb kötelékét széttépni, a fölkent ur ellen fegyvert fogni, és a hatalomnak való ellenszegülés által magának az istennek állani ellent.“ Ennek következtében, — igy folytatja tovább — hogy az oly nagy és borzasztó vétek súlyát magokról elhárítsák, bárkik fogtak urok s királyok ellen igazságtalanul fegyvert, mindig arra törekedtek főképpen, hogy ha nem igazi és tiszta, legalább hamis és látszólag nem megvetendő okokkal álljanak elé. Ilyszerü kísérletet tettek némely Írnokok, kik nem borzadnak védelmezni a király ellen nem rég támasztott mozgalmat, s ellene fordítani a tömeg gyűlöletét. De lássuk a magyar dolgok állapotát nem holmi haszontalan hírek alapján, hanem a köztörvényekből, illetékes iratokból s tiszta elbeszélésekből. — Csaknem 200 évi külső és belső viszályok után, csak a közelebbi 3 év óta élvez nyugalmat az ország, mivel a törökkel nagy költséggel, fáradsággal 20 évre s az erdélyiekkel (a mint remélhető vala) örökre köttetett béke. De a. zsitvatoroki béke alkalmával a török békeokmányban egészen más íratott az adófizető falvakról, mint a mi határoztatott. Ebből háborúval fenyegető viszályok támadtak s Mátyás császár 1014 augusztusában gyűlést hivott össze Linczbe, hogy megtudakozza, mit tevő legyen, ha a török ragaszkodnék követeléséhez. Itt a magyar tanácsosok egyértelmüleg mondák, hogy a kincstár üres; nem kell a törökkel háborúba elegyedni, súlyos hadi-adót fölvállalni; inkább a béke (ele kell hajlani, még súlyos feltételek alatt is, mig az ország felüdül. Ezért egyezeti belé Mátyás, hogy tisztességes felttéelek alatt újabb húsz évre kössék meg a békét a törökkel 1615. decz. 1-én.
