Református Kollégium, Kolozsvár, 1881
18 taságának tükréül óhajtá tenni. £ diszterem olyszerű kicsinositása, hogy méltó helye legyen egyházunk souverain testületének : az egyházkerületi közgyűléseknek, a tantermek csinosabb berendezése : az ő érdemei közé tartozik. Intézetünk vagyoni ügyeinek bonyodalmaiba aggódó gonddal behatolt. Testi erejét — mely vajmi gyenge volt! — az összeroskadásig megfeszité. Hivatásának áldozta fel kényelmét, egészségét. Küzdelmes harczok közt családja jövőjéért aggódva, havokon át a kórágyon sínylődve, oly szenvedések közt végzé életét, melyek vele, a keresztyéni hittől lelkesített emberrel is, elmondatták : „Az élet kevés öröm, sok fájdalom, még több aggodalom, küzdés, és tévedés ; jó, hogy nem örökké tartó.“ Fáradtan taposta a fájdalom lépcsőjét egész az utolsó fokig, melyről részint barátaihoz, részint családjához intézett búcsu-leve- leinek egyikében Írja: „Ki nein szédült s nem ingadozott az életnek végső magas fokán.“ Yégre sírba dőlt. Nyugodjanak békével hamvai. Legyen e tiszta, önzetlen tevékenységben lefolyt életemlékén áldás! * * * . . . E két veszteséggel nem záródik be a csapásokkal látogatott év veszteségeinek sora. A nagy mérvben uralkodó himlő- járvány és egyéb betegségek hét ifjú áldozatot szedtek növendékeink sorából. Meghaltak : Toronvai Mihály, I. el. osztályos. (1882. márcz. 3-án.) Zimmermann Zsigmond I. el. oszt. (1881. szept. 24- én.) Kelemen Ferencz, II. el oszt. (1882. febr. 6.) Babos Károly, Y. k. oszt. (1882 márczius 28.) Lázár Lajos, AH. k. oszt. (1885. febr. 26.) A napokban vesztettük el Csiszár Lajos, Y. k. oszt. tanulót (jun. 18-án) és még a múlt év decz. 1-én Bertalan Béla Yll. osztályos növendékünket, kiben nem közönséges művészi tehetség jelei mutatkoztak. Rokonszenves, szeretetve- méltó alak volt, ki tanárai, osztálytársai vonzalmát, szeretetét oly mérvben nyerte meg, hogy halálát megható részvét kisérte. Utolsó művészi kísérlete szeretett tanárának, Sáminak, mellképe vala, melyet szobája falára függesztett a tanítvány! hűség áhitatos indulatával. Es most ez ifjú kéz is örök-hideg! A veszteség nem volt elég; baj, szerencsétlenség is egymásra tolúlt.
