Református Kollégium, Kolozsvár, 1880
13 II. Igazgatói zárbeszéd. Tartotta Sárkány Ferencz 1881 junius 28-án. Mélyen tisztelt elöljáróság, szeretett pályatársak, nemes ifjúság! Egy esztendő gördült le tanodánk felett, melyet nyomban követ egy más; a lejártnak szemfedele s a jövőnek bölcsőtakarója egy és ugyanaz. A múltra visszapillantani, a jövőt előkészíteni czélja az iskolai éveket záró beszámolóknak. Megszoktuk évek óta e helyről rokonszenves hangon elmondott megnyitó és bezáró beszédeket hallani attól, ki ez évet is megnyitotta jó reménységgel, kérve a Mindenható áldását tanodánkra. E fáradhatatlan tanférfiút, az ifjúság atyját, tanácsadóját: Jancsó Lajos tanártársunkat, kedves barátunkat, megrongált egészsége visszatartja a terhes, de általa mindenkor a legnagyobb buz- gósággal teljesített igazgatói teendők intésétől, és súlyos betegsége hónapok óta ágyhoz szegezve kínozza. Küldjünk egy részvétnyilatkozatot szenvedő betogünkhez és kérjük Istent, hogy tanári karunk e jeles tagjának teljes fölgyógyulásával örvendeztesse meg a múzsák ezen hajlékának apraját és nagyját, hogy ő a talentumot, mely részére adatot, sok, sok évig érvényesít hesse. Alig pár hava, hogy tanártársaim s a mlts. elöljáróság bizalma az igazgatói teendők vitelével megtisztelt; az idő rövidsége és a teendőknek az év végén összehalmozódása lehetlenné tették a letűnt év eseményei felől teljes tájékozottságot szereznem, s azért köteles jelentésem hiányáért és egyszerűségéért a mélyen tisztelt közönség szives elnézését kérem. A tanári kar egyesitett erővel, közegyetértéssel igyekezett hivatásának eleget tenni, s ha valamelyiket betegség vagy más elháríthatatlan akadály gátolta foglalkozásának teljesítésében, azt i
