Református Kollégium, Kolozsvár, 1879

Tudjuk, hogy jelzett két oldala lelkűnknek, t. i. az ismerő és erkölcsi: ugyanazon törzsnek testvérhajtásai ugyan és együttesen is fejlődhetnek, s kell is hogy fejlődjenek, de kifejlődhetik csak az egyik hajtás is, rendesen a másik rovására. A kettőnek együttes fejlesztése az a követelmény, melyet a kiképzésnek, minden nehézségek mellett is, meg kell fejteni, miuthogy a tudományos, de erkölcstelen ember becse, legtöbb esetben még kevesebb, mint a tudatlan erkölcsösé.

A mi érettebb ifjainknak a komoly tanulmányok körüli szorgalmát s ennek eredményeit illeti: örömmel nyilváníthatom, hogy növendékeink egy része ernyedctlen iparkodást s minden tekintetben dicséretes előmenetelt tanúsított. De ha az összesről kell a becslő Ítéletet kimondanom : az csakis a „kielégítő“ fokozatra méltatható.

Nem mondhatom, hogy sem az indokolt, sem az indokolatlan óramulasztások számosak lettek volna; sőt az indokolatlanok száma a két felső osztálynál mindössze is csak 8 és ez is két személy közt oszlik meg. Tudtomra nem is töltötték ifjaink idejöket sem kihágásokkal, sem szunnyadozó semmittevéssel, hisz olvasótermük folyton látogatott volt és a mulattató, érdekfeszitő olvasmányok nem hevertek használatlanul az ifjúsági könyvtárban. És mégis, jobban szólva: épen ebben rejlik oka annak, hogy komoly, productiv munkára a hajlam és képesség ifjaink nagy részénél igen csekély; e helyett a képzelgő-érzelgő mámorban találják boldogságukat.

Ismerve a jelenkori napi sajtó s főleg regényirodalom hódító hatását az ifjúi kedélyre : inkább sajnálni, mint rosszaim lehet azokat, kik o szellemi szeszes-italok áldozataivá lesznek s nem ízlelhetik az édes örömet, mit csakis az erőfeszítések árán szerezhető komolytárgyu ismeretek nyújthatnak. De ugyan kinek volna elég hatalmas szava arra, hogy a mámor-álomban levőket fel - ébreszsze!'? Fájdalom: a tanulói pályájának hátra levő, merede- kebb része, s még inkább majd a komoly élet: bizonynyal fel fogják őket ébreszteni — de ébredésök késő és keserű leend. Ezzel azonban nem a lapok és regények ellen szóltam általában. Csakis arra kívántam figyelmeztetni, hogy miattok a tanulói pálya kötelmeinek mellőztetniök nem szabad.

Az önkéntes munkásság terén érettebb növendékeink elég