Református Kollégium, Kolozsvár, 1879

Igazgatói zárbeszéd.

Tartotta Jancsó HL,a,jos igazgató-tanár,

(1880. jun- 26-án-)

Mélyen tisztelt elöljáróság, szeretett pályatársak és nemes ifjúság!

Évi munkaidőnk, minden jelentékenyebb megzavarodás nélkül, lejárt.

Hálaérzottcl mondom ezt mindnyájunk nevében, elgondolva, hány oldalról és mily nagy mértékben lehettünk volna háborgatva, megszomoritva. Járványok, elemi csapások, hadjáratok s ki tudná felszámlálni az okokat, melyek nyugtalaníthatták vagy épen be is szüntethették volna munkálkodásainkat. Hogy mindezek elkerültek: vajmi kevés mértékben tulajdoníthatjuk sem a magunk, sem mások gondoskodásának és erejének. Ily nagy ajándék embertől nem, egyedül attól jöhet, kinek hatalma van mennyen és földön, s kinek a vett javakért egyébbel nem adózhatunk, mint gyermeki hálaérzelmünkkel. Legyen ezért áldott az ő szent neve általunk most és örökké.

Évzáró egybejövetelünk tárgyai az ifjúság előtt ismeretesek. Nem czélokat kitűzni s azok megvalósításának eszközeit s föltételeit megjelölni; nem munkára és kitartásra buzditni és buzdulni, hanem letörölve végzett munkánk izzadtságát: összegyűltünk, hogy megfutott évi pályánkra elmélkedve visszatekintsünk, hogy munkálkodásunk eredményeit számba vegyük s azokkal a nyilvánosság előtt beszámoljunk; összejöttünk, hogy a buzgó kötelesség-teljesítőket közelismerésünk szerény olajágával megkoszorúzzuk, a haI.