Református Kollégium, Kolozsvár, 1879
És itt jelezni kívánom, hogy kegyes alapítóink száma kettővel ez év folytán is szaporodott. Egyik: ifjúkorának magaslatán közelebbről elhalálozott egykori szeretett tanítványunk, ifjabb Tollas Károly, miután szépre-nagyra törekvő életével nem mozdíthatta elő a nemzeti közmivelődést: halála óráján rótta le ezen honfiúi tartozását, végakaratában vagyonának jobb részét részint a magy. tudományos akadémia, részint a helybeli tudományegyetem, részint pedig tanodánk javára hagyván, leendő nemzedékek nagyar törekvésének serkentésére. Koraelőtti örök álma legyen csendes; neve és emléke folyton élni fog a megújuló ifjú nemzedékek szivében. Második alapítónk: Lengyel Dániel, a losonczi állami gymn. nyugalmazott igazgató tanára, szintén tanodánk egykori növendéke: ki édes atyjának, Lengyel Istvánnak, tanodánk egykori jeles tanárának emlékére 200 frt alapítványt tett olyképen, hogy a tőke kamatai évenként egy szegény sorsú s a mellett erkölcsös és szorgalmas bölcselmi osztályos tanulónak fölsegélésére fordittassanak. Kevezett hivataltársunk tiszt, neje pedig, Schieszl Jósefa, egy 288 drbból álló ásványgyüjteménykével ajándékozta meg tanodánkat. Úgy a fiúi és tanitványi kegyeletnek, mint a közművelődés iránti buzgalomnak e kettős szép példája hasson emelőleg mindnyájunk szivére; a nemes adományozók pedig legyenek azon megnyugvással, hogy szívesen nyújtott letéteményüknek tanári karunk hű sáfára fog lenni. És végűi: Régi szokásunk szerint ez alkalommal szoktuk nyilvánosságra juttatni a néhai gr. Teleki Sámuel-féle jutalomra kitűzött pályázatok eredményét is, mint érettebb ifjaink önmunkásságának legszebb gyümölcsét. Ez évben két jutalomra két (feladat) kérdés volt kitűzve. Mindkettőre érkezett be dolgozat, de csakis egy-egy. Egyik feladat volt: „Adassák elő, hogy a nem-nemesek érdekében mit tett a magy. törvényhozás az 1822-ik évtől 1848-ig.“ Az erre szabályszerűen beérkezett pályamű jeligéje ez: „Szabadság és tulajdon.“ A másik kérdés volt: „Ismertessék, illetőleg jelöltessék ki a görög elegia fénykora, a jelesb darabok tartalmi ismertetésével.“ Az e kérdésre benyújtott pályamunka jeligéje: „Grais ingenium, grais dedit őre rotundo musa loqui.“ Mindkét pályamű köröztetés útján a tanári kar bírálata alá bocsáttatván: a pályadíjra mindkettő érdemesnek nyilváníttatott, nem azért, hogy vetélytárs nélkül állottak, hanem, mert az ifjúi erőhöz mérten valóban érdemes dolgozatok. A bírálatok alapján a kitűzött jutalmak, egyenként 21 frt 31 kr, kiadatnak részünkről azon óhajtással: vajha ifjaink közűi többekben is fölébredt volna a nemes nagyravágyás, miután a pálya-
