Református Kollégium, Kolozsvár, 1878
4 nn kadhatnak számunkra ez év folytán is a megszomorodásolcnak keserű forrásai. Nem az uj törvényt, a difteritist, vagy más ily nemű csapást értem. Az ilyenek elhordozására, lia ránk lesznek mérve, készen kell lennünk. Hanem értem: a fejlettebb ifjúságnál átalában egy idő óta mutatkozó azt a szellemi betegséget, mely nem törvényeink s rendtartásunk erőszakos megsértésében, hanem egyfelől a komoly munkásság kerülésében, másfelől a túlságos kényelem és élvezet keresésben nyilvánul, a minek aztán kimaradhatlan következménye: az elpuhulás és munka-képtelenség s az ezekből önként folyó számtalan roszszak. Fájdalommal teszem, de ki leéli mondanom, hogy az ifjúság nagy része nem bir fölemelkedni tudatára annak, hogy az embernek magasb- nemü s egyedül állandó örömei: nem a kénvelmeskedő érzéki élvezetekből fakadnak, hanem egyedül s kizáróan a küzdelmekkel az erőfeszítésekkel, lemondásokkal, lelki-testi fegyelmezéssel járó magos czélokra való törekvésekből. Eljárni évfolytán a tanórákra, de nem a tudományok iránti érdeklődésből, hanem csak azért, hogy a törvénybe ne ütközzünk s egy silány kielég itő tanjegyet magunknak biztosítsunk; tanítványokat kérni és vállalni, de nem a képzés magasztos érzetétől ösztönözve, hanem azért, hogy czélbavett túlzó költekezésünk födözetét előre biztosítsuk, s aztán: gondunk legutolsóbbika az legyen, hogy a szülők várakozásának megfeleljünk; egyik vagy másik érzék-csiklandoztató szinházi előadást tán a 10-ikszer is megnézni, és pedig kölcsönvett vagy éppen a zálogházból szerzett pénzzel, holott szülőink nélkülözések mellett is alig bírják kicsinálni számunkra a könyelmüen elzálogosított gúnya-darabot; hitelben készíttetett fényes köntösben tartani szórakoztató sétáinkat, holott fárasztó, komoly munkát egyátalában nem szoktunk végezni, és addig, mig szülőink aggodnak, hogy mikép tudják födözni elkerülhetetlennek hazudott tanügyi költekezésünket: ugy-e bizony, hogy az ily magaviselet nem szorosan vett törvénysértés, és mégis, ki merészelné tagadni, hogy nem hővséges forrása úgy a tanári, mint szülői megszomorodásoknak V Nagyon tudom, hogy a fiatal kortól higgadt, komoly, magas morális életet követelni, túlhajtott követelés volna; de annak bé-
