Református Kollégium, Kolozsvár, 1878

1.

Igazgatói megnyitó beszéd.

Tartotta 1878. szeptember 4-ikén,

Jancsó Lajos,

IGAZGATÓ-TANÁR.

A viszontlátás örömével üdvözlöm az ifjúságot uj tanévünk reggelén. ( dvözlöm mind a magam részéről, mind tanári karunk nevében. Mert ifjúság nélkül olyan e tanoda, mint üres méh-lcosár; falai siketek, némák, érzéketlenek; tanárai pedig, mint nváj nélküli pásztorok, sereg nélküli vezérek,

Irné, az ifjúság összesercglése által mindez máskép van! Vidor élet sibongása, újra ölelkező barátok öröm-hangja tölti bé tanodánk minden zugát; és e hangokra nekünk tanároknak is újra ébrednek keblünkben azok az érzelmek, melyeknok melegére, mint mozgató) élő-erőre, a tanári hivatásnak oly nagy szüksége van.

Tán fölösleges is mondanom, hogy viszontlátási kölcsönös örömünk nem valami esetleges tünemény, hanem eddigi együtt életünknek természetes-és egyszersmind nagy jelentésű virága. Nagy- jelentésű, mert e virág csakis ott tárja ki gyöngéd szirmait, a hol a tanárok és tanítványok közti viszony a kölcsönös szeretet melegével van ápolva, és e szeretett melege csak ott fejlődhetik ki, a hol mindkét fél a maga kötelmeinek teljesítésében keresi és találja örömét. Es, kell-e mondanom, hogy a hol a tanítói és tanitvá- nyi viszonyból e melegség hiányzik: ott az év-kezdeti viszontlátás derült hajnala helyett az elfogódás, szorongás, elszomorodás és fé- Értesitő. 1