Református Kollégium, Kolozsvár, 1878
7 H. Igazgatói zárbeszéd. Tartotta Taaaceó Lajos, igazgató-tanár, 1879. junius 29-én. Szeretett pályatársak! nemes ifjúság! Évi munkaidőnk, a napok és hónapok kimért lépteivel, lejárt, és pedig, hála a gondviselésnek, szerencsésen. Csendes munkálkodásainkat nem háborgatták sein belső, sem külső zavaró okok, s igy egészen feladatainkra fordíthattuk időnket és erőnket. De, ha vájjon arra fordítottuk-e és kellő mértékben ? ha vájjon elmondhatjuk-e a költő szavaival: „megtevők mind, a mivel csak tartozónk“: önként foly, hogy e kérdésre feleletet kell adnunk. Igen, mert az év elején élőnkbe tűzött munka nem jótetszésünktől függött, mint a mit kényünk kedvünk szerint végezhettünk, vagy épen el is mellőzhettünk volna; kötelességképen volt az élőnkbe szabva, mely kötelességet legmagasabb viszonyaink és érdekeink : a szülők, a társadalom, a haza és emberiség iránti tartozásaink Írtak élőnkbe. Ónként értendő tehát, hogy ily munkát lelkiismeretesen, minden erőnkből kellett végeznünk, és hogy itt a beszámolás s annak alapján a buzgó munkások jutalmazása és a hanyagok büntetése, illetőleg komoly rosszalása : kimaradhatlan dolgok. És, ez évi utolsó egybojövetelünknek — a nyugalomra oszlás előtti búcsú-vétel mellett — épen a beszámolás lesz tárgya és feladata. * * * Tudvalevőleg: tanodánk meglehetős számú szellemi és anyagi erőknek, mint eszközöknek, egy közös czélra irányzott élő szövedéke, mondhatnám organismusa, lévén az elérendő czél: a közélet ínagasabbnemü követelményeinek hordozására folyton új és jó- ravaló nemzedékek előállítása. — A dolog természetéből foly tehát, hogy jelen beszámolásomnak e kérdésre kell feleletet adni: ha vájjon tanodánk a letűnt ev alatt megfelelt-e hivatásának P t.
