Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
19 Gyerek-növendékeink testgyakorlási buzgóságáról csak dicső- rőleg szólhatok. Sőt szivesen elismerem azt is, érettebb ifjaink közül is többen bélátják, liogy a tanulói pálya hová tovább mind inkább fenyegeti a testiség idomzatos és éperős kifejlődhetését, s hogy e belátás következtében fölhasználják a testgyakorlatok által nyújtott óvszerét a testi elsatnyulásnak. Azonban: az összes érettebb korú ifjúságnak e téren tanúsított évi magatartásáról, fájdalom, dicsérőleg nem szólhatok. Pedig nagy ideje volna, okulni a gyakori szomorú példákból! Hány megdöbbentő eset nincs rá napjainkban, hogy legtehetségesebb ifjaink, egyetemi pályájuk végén, midőn élet-czéljukat már-már elérték, testi elgyengülés következtében vagy összeroskadnak, vagy munkaképtelenekké lesznek. És szükség volna tisztában lenni afelől, hogy a tanulói pálya végén ma már mindenkire várakozó katonai szolgálat: nem kipótolni, hanem keserűen megbüntetni fogja a testi erőfejlesztésnek addig történt könnyelmű elhanyagolását. És ezekben megérintettem az ifjúság életének s feladatainak főbb oldalait. Ila ezek fölött nyilvánított Ítéleteim tán tul-szigo- ruaknak tetszenének: hivatalom mellett szolgáljon mentségemre az a körülmény is, hogy jelen korunk átalában az elégedetlenségnek, rosszalásnak és panasznak örömtelen kora, annyira, hogy a megelégedés csakis az anyai emlőn pihenő csecsemők, legfönnebb a porban játszó gyerekek szűk körére van szorítkozva. Afelől azonban legyen meggyőződve az ifjúság, hogy rosszalásaim a legjobb indulatból erednek. De a mint előre jeleztem, az ifjúság évi feladata, czélja közös volt a tanári és tanítói testületével. A dolog természete követeli tehát, hogy az összes tanitó-testület évi magatartása fölött is nyilvánítsam Ítéletemét, habár csak egy pár szóban is. És ezen ítéletem nem állhat egyébből, mint örömteljes nyilvánításából annak, hogy tanári és tanítói testületünk, az elébe tűzve volt ezé- lóknak fontosságát ismerve, érezve, azoknak megvalósítására testvéri egyetértéssel és buzgósággal törekedett. Bármennyire óhajtok rövid lenni: a következő mozzanatokat és tényeket hallgatással nem mellőzhetem. Első helyen: a hálás kegyeletnek szives adóját kell lefizetnem mind tanári karunk, mind az ifjúság nevében: tanodánk ala2*
