Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
10 ditanunk egész odaadással és akaraterőnket felhasználva mindazt a szépet, jót és igazat, mit az emberiség hármas ereje idők folytán létre hozni képes volt s lesz. Ámde abból a sok mindenből, a mit az emberiség létre hozott, jelenben mit és mily módon használjunk fel? Meg kellene döbbennünk a dúsgazdag élet, a roppant ismerettömeg láttára, melyet a búvárkodó ész napról napra összehalmoz s kétkednünk kellene, hogy az iskola ily bőséggel szemben derekasan megoldhassa feladatát. Azonban az a lélek, mely egyre-másra aknázza az ismeretek kincseit, bizonyosan képes lesz a mai kor fejlettségéhez méltó módszereket találni fel, a meggyűlt ismeret-anyag czélszerü közlésére. De nehezebb a felelet arra a kérdésre, mily irányban ? E felelet felett évtizedek óta foly a harcz és eldöntve nincs. E harezot látva, könnyen eszébe jut az embernek Emerson az a mondása : „hogy egy igazságot szinte lehetetlen úgy kimondani, hogy egy másik igazsággal szembe legalább látszólagos jogtalanságot cl ne kövessünk.“ Az igazság gyakran kétoldalú: egy mágnes két sarokkal. S innen van, hogy még a gondolkozó embereket is két pártra osztja. Természetesen a párt-ember mig az igazság egyik oldalát nézi, a másikról teljesen megfeledkezik. Némelyek csak reális irányban — mások csak humán irányban akarják vezetni az oktatást a középtanodában. Mind két félnek van igaza, de egyiké sem teljesen igazság; mert ez is azon igazságok közé tartozik, melyeknek két oldala van. A realismusnak igaza van, midőn a reál tudományok rendkívüli fontosságát s á haladást, melyet nekik mind anyagi mind szellemi téren az emberiség köszönhet, hangsúlyozza; de nincs igaza, midőn feledi, hogy a görög és római világ czivilizatiója ezer meg ezer szállal szövődik az uj kor miveltségével. A humanismusnak is igaza van, midőn vitatja, hogy a nyelvnek mint a gondolat közvetlen érzékitőjének, értelmes ismerete nélkül a lelki tehetségek kifejtése nem is képzelhető; midőn állítja, hogy az ó kor két nagy nemzete oly emlékeket hagyott hátra, melyeknek képző s az érzelemre nemesitő befolyása elévülhetetlen; de nincs igaza, midőn nem akarja elismerni, hogy a reál tudomá-
