Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
21 Iának lelkiismeretes teljesítése mellett, e vezér-nézetet szeme elől no téveszsze: ne az iskolának, hanem az életnek oktasson és neveljen. A mi tanártársaid várakozását illeti, ez egy pár nagy tartalmú szóban szintén kifejezhető. Megvárja, t. i. hogy ajándékozd meg őket bizalmadnak, barátságodnak teljes mértékével; légy egyik az egyenlők közt; tiszteld és becsüld meg bennölc önmagadat; ne'fordulj el a tapasztaltabbak jó tanácsától, szóval: igyekezz velők szemben fentartani azt a pályatársi solidaritást, melynek alapja a kölcsönös méltánylat, mely solidaritás ép úgy távol van egymás lehető gyengeségeinek s hibáinak legyezgctésétől, mint az akadékoskodó s magát, mások háttérbe szorításával, fölemelni akarástól. Az ily solidaritás a tanári kart egy testté és lélekké tömöríti, s befolyását az ifjúságra biztosítja és fokozza. Mondanom som kell, hogy a tanári karnak ily egysége nélkül, vagy éppen ellenséges torzsalkodása mellett, hasonlitna egy tanoda oly hajóhoz, melynek kormányzó személyzete egymástól eltérő, Yagy éppen egymással ellenkező irányokban dolgozna. Világos, hogy ily hajó, ha el nem sülyed is, de czélja felé nem közeledik, sőt távozik attól. Nem kívánom festeni az ily átkos sorsra jutott tanoda sajnálatos állapotait. Legyen elég, idéznem a régi közmondást: „concordia parvae rés cres- cunt, discordia maximae dilabuntur;“ és legyen elég kérnem: „oltalmazd meg, uram, tanodánkat a gonoszai? leggonoszabbikától: a tanárok viszálkodásától!“ Harmadik lényeges viszonyod, szeretett pályatárs, az ifjúsággal szemben van és lesz. E viszonytól fog függeni leginkább életed nyugalma, megelégedése. Többször hallottam a véleményt, hogy a gymnasiális tanár feladata s igy pályája éppen nem nehéz, sőt a kényelmesebbek közé tartozik. El- és betanitgatni *— mondják az igy vélekedők — a még kritika nélküli ifjaknak, vagy éppen serdülőknek a nekik szükséges tudományok elemeit; semmi mélyebb buvárlatot, nagyobb szellemi erőfeszítést nem igénylő terjedelemben és módon kiszolgáltatni a kötelezett tanórákat s több effélék: bizonynyal, nem magas, nehéz teendők. E véleménynek magam is igazat adnék, ha nem tudnám, hogy a gymnasiális tanár feladata: a fölhozottaknál több is, de főleg magasb nemű is. Az ő hivatását, t. i. nem a tanítandó tudományok terjedelme, nem az eléadás mélysége és magassága teszik terhessé, t
