Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

talmát megtudni, minthogy belátták, hogy nekik semmikép sem si­kerül úgy mint a miénkeknek, az ezekhez értőket valami isteni lények­nek lenni gondolták. És bizony nem ok nélkül! Mert ha az oktalan állatok előtt az ember a beszéd által isteni lény, a ki a legtávolabb lévőknek elrejtett akaratát (a melyet egész a vesékig kifürkészni egye­dül az istennek adatott) bármi úton megtudja, azok által, kik erre nem képesek, az emberi állapoton felülemelkedettnek méltán tartható. De hogy ama barbar, vad és Cyclops-féle embereket elmellőz­zük, vedd el az irás és olvasás képességét, és nem fogsz találni egy jó atyát, anyát, fiút és leányt, a kik az adás-vevésben, polgári szer­ződések kötésében szerencsésen forgolódjanak, hanem olyanokat, kik vakok módjára kénytelenek vezettetni a legcsekélyebb polgári ügyben is. Fájlalnunk és.bizony keserű könyekkel megsiratnunk kell azt, hogy keresztyének között van olyan ország, melyben a távol levő férjnek, távol levő nejével, az urnák szolgájával mindig tolmácsok által kell­értekeznie. De még sokkal inkább fájlalnunk kell, hogy egész száz­kétszáz családból álló falvakat lehet látni, a melyekben mindenkinek szemé, füle és nyelve az egyetlen iskola-tanitó, vagy pap. Es az sem hagyandó tekinteten kivül, hogy alsó iskolák nélkül, melyek a gyermekeket gyönge gyermekkorukban olvasás- és írásra oktatják, a keresztyénség szükségképpen szabadoskodó gondolkodássá és isteni tagadássá fajul. Ugyanis, hogy folytonos káté-tanitás nélkül, mely va­lóban olvasás és irás tudása nélkül csak nem sikertelen, ez önként bekövetkezik, a pápaság alatt, sok század tapasztalata bizonyítja. Ezek­nek otromba tudatlanságáról Neuhausanus (Neuhausen) abbas*) a pápa hű szolgája jeles bizonyságot tesz, (ha ezen kivül más bizony- tékáink nem is lennének) midőn azt állítja, hogy ha Luther nem jött volna, ők a népet arra is rábeszélik vala, hogy szénát egyék. Tehát mit tett Luther? Mit tettek a mi reformátoraink, hogy hazánkban a bar­bar állapotot kiirtsák és elűzzék? Nemde mirdenütt iskolákat nyitot­tak, káté-tanitásokat rendeztek, melyeket utódaik a mai napig igen szorgalmasan folytattak. Ezt ma a Belgák és Angolok nemcsak ott­hon, de még a legtávolabb eső Indiákban is folytonosan művelik, hogy az indusok műveletlen népe nálunk e tekintetben szerencsésebb legyen. Tehát ideje fölébredned, te álmos, te mámoros, te hályogos szemű magyar nép! Végre-vógro ős álmodból ébredj föl, leheld ki *) Nevezetes katholikus tudós.

Next

/
Oldalképek
Tartalom