Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
mutatni és mintegy szemlélhetően a hallgatok leikébe akarta vésni azon igazságot, hogy az ember önön vizsgálódását annyira mindenkinek szeme előtt kell tartania, hogy minden szónok nélkül is talál elég okot, a miért eme halandó és mulékony életben folytonos elmélkedés, lankadatlan szemlélődés mellett mentői siralmasabb hangon egyedül saját sorsát sirassa. Ha ama tudósnak eme jeles tettét máskülönben utánozni akarnám, Iskolát mondanék és ezzel a gyűlést elbocsátnám. Mert ennek oly nagy szükségessége, oly sok oldalú haszna, hogy vaknak, sőt tompa elméjűnek kell annak lennie, ki azt magától, nem fogja fői és nem látja. De boldog isten! a mennyire szükséges az, a mily sok oldalúan hasznos, annyira elhanyagolják, annyira megvetik és hogy ne mondjam gyűlölik, annyira közönyösök iránta. A mely két dolgot a mig, számítva a ti jóakaratokra figyelmetekre, kedves hallgatóim; járatlan ecsettel előttetek lefesteni megkísértem, újból meg újból kérlek, ajándékozzatok meg figyelmetekkel! Az iskola, Hallgatóim! (hogy a meghatározáson kezdjem, mint minden rendes fejtegetésben illik kezdeni) az emberi élet külömböző állapotaiban hasznos és szükséges dolgok tanítói- és tanulóinak szervezett társasága. A mely társaság tagjai rendkívüli külön fél e sége miatt egyöntetű nem lehetvén, épen nem ok nélkül osztatik föl a dolgok igaz beeslői által alsó-, közép- és felső iskolákra. Még pedig úgy, hogy amaz alsó iskolák a közönséges (vulgáris) iskolák, mint a meA teljes czim az eredeti latin nyelven, melynek fordításánál részben Bethlen Miklóst követtem, ez: Joh. Apacii Theol. Doct. et Profes. ORATIO l>e Summa Scholarum necessitate earumque inter Hungaros barbariei causis. Habita Cum directíonem Collegii Claudiopolitam recens erecti Cels. Trausilvaniae Principe jubente susciperet. A. D. MDCLVI Nov. 20. Iii Acroaterio Academica prima
