Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
ember. Legtöbb tiszteletben kellene azokat tartani, kik egyedül adnak mind az egyháznak mind az államnak hasznos tagokat, már csak azon tekintetből is, mert a bölcseséget tanítják, holott ez, a mint Tullius szokása szerént bölcsen mondja, magában foglalja az erénynek, a kötelességnek és a helyes életnek tudományát; a melynek hirdetője — igy szól — előttem a legméltóságosabb személynek tűnik fői. De ha, és ezt ón mondom, oly időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a böicseség és ennek tanítói egy batkára sem becsűltetnek, azonnal kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell vennünk az utókort? Nem, gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni. Az uj gyalázatért kétszeresen fog fizetni meggyalázóinknak az utókor, csak ne szűnjünk meg azt kiérdemelni. Országos vagy talán, nemzeti betegsége a magyaroknak *) a bolond hagymáz (phrenesis) áthatja már a lelket is, melytől nincs más mentőszer, mintha segitni ösztökéled azokat, kik nem akarnak. Mert a kik lelki betegek, minél súlyosabban betegek, annál inkább irtóznak a nyugalomtól és orvostól, mint Plutarkhosz mondja. így beszéltünk már a második forrásról is. Az iskolák nyomorúságainak harmadik forrását előttünk az egyházi férfiak nyitják meg. Nem mindnyájan, távol legyen tőlünk ilyent állítani! Mert vannak olyanok, kiknek némely iskolák hálával tartoznak, és ezek között ez a miénk is azért, a mit jó rend vagy jó té- temény dolgában tőlök nyertek; de kik ezek és mily kevesen vannak, ha összehasonlítjuk azon sokakkal, kik mivel magok sem tanulták meg jól az iskolában a tanulandókat, azoknak, kik az ő véleményük szerint olyas valamit szeretnének tanulni, mi túlhaladja azt, mire ők mentek és phílosophiához vagy philologiához tartozik; minthogy Magyar- és Erdélyországban egyedül a papi szószék ad majd mindenkinek cleba-t (tót nyelven: kenyér) — az ily nagy barbárságot barbár szóval akarva kifejezni, barbár nyelven beszélnek — a hajlékony és hiszékeny ifjúságot megpróbálják vagy titkon vagy még nyíltan is rábeszélni, hogy ilyen törekvése hiábavaló! De ón a menynyire csak erőm engedi, fenszóval hirdetem, hogy ezt hallja meg a magyar nép: a theologia nagyon hasonló .a sashoz, melynek jobb ') A szójátékot lefordítani lehetetlen volt, melyet az eredetiben az epide- ttúkus és endemikus szavak képeznek.
