Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
13 iskolások vagyunk kénytelenek a nagyságos és doctori vangórt idegen akadémiákhoz folyamodni. De ezt is természetesen minden eredmény nélkül tesszük. Mert mivel nem vagyunk bennszülöttek és a külföldiekkel a nyelvben való készségünkkel sem állhatjuk ki a versenyt, mivel nem akarunk puszta ígéretekben gazdagok lenni, és nem titkoljuk el vagy nem követeljük magunknak azt, a mivel nem bírunk: megvetésben részesülünk, tudatlanoknak tartatunk és bár az akadémiák a legfőbb helyre emeltek, itthon szükségesnek tartjuk az egyházi rend illegett a legutolsó üléseket foglalni el. S nincs ok, a miért bárki valamely szegletitől azt sugdossa és morogja magában, hogy nemzetünk igen rakonczátlan és vadsága miatt a tudományokat nem becsüli. Sőt azt vélem, hogy utánozni kell a frankok királyát, Károlyt, ki midőn nem volt képes népe vadságát más módon megfékezni, iskolákat állított, melyekben az ifjúság ama durvasága a bölcseség által szelidittessék. Mert a bölcseség minden tudomány anyja, mi egyéb mint az istenek ajándéka, mint Plató mondja, és mint — igy beszól Tulliusz — az istenek találmánya V Ez nevel minket először az ők tisztelőtökre, azután az emberiség törvényére, mely az emberi nem szövetségén alapszik, továbbá a szerénységre és a lelki nagyságra; ez a lélekről, mint a szemekről a homályt elűzte, hogy mindeneket, a felső és alsó, első utolsó és közbelső dolgokat lássuk, egy szóval isteni erőnek látszik' lenni, mely ily sok és ily nagy dolgok eszközlője. Bizony jeles és Plátó valamint Cicero bölcs belátásához méltó vélemény! De oh a halandók közt legszerencsétlenebb magyarok! mert ha bölcseség az istenek adománya és találmánya, as isteneknek irántunk semmi barátsága, hozzánk semmi köze nincs, mert hiszen innét majdnem teljesen száműzve van a bölcseség. Ha a bölcseség a tudományok anyja, nálunk nincsenek tudományok; ha a bölcseség neveli az embereket az istenek tiszteletére, igazságosságra, mértékletességre és bátorságra, nem csoda, ha Magyar- és Erdélyország istentagadás-, igazságtalanság-, m értéktelenség-, és áll hatatlansággal vau tele. Nem lehet azon sem csodálkozni, hogy sokkal több más, sokkal súlyosabb és a jó erkölcsökkel mindig ellenkező vétkekről, melyek közül némelyek még csak a Garamanthák, Szküthák vagy amerikaiak között ismeretesek, közöttünk napról-napra lehet hallani. Mert szeretném tudni, Imimét van a mi gazdáink között auynyi gonosz család, oly sok rósz család-atya és anya rakonczátlan fiú, fortélyos verekedő, kegyetlen ur, csalárd és hűtelen szolga és az egyházban a keresztyénség
