Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

magyar társoda első választott seniora Kakas György alatt, nevöket be­jegyzett wittenbergi magyar tanulók közt, Molnár Gergely neve is olvas­ható1). Hazajövetelo után minő alkalmazást nyert, semmi adatunk róla. Figyelmet érdemlő, hogy Bőd P. Athenasában azt irja, hogy Molnár Ger­gely Kolozsvárit 1556-ban bocsátotta ki ily czimii latin nyelvtanát: Ele- menta grammaticccelatinae prorecta scliolasticae juventutis institutione“ stb. s ha az idézett évszámadat nem hibás, hihetőnek látszik, hogy Molnár a mondott évben már Kolozsvárit volt s valószinüleg még Dávid F. rek- torsága idejében megkezdte segédtanári működését. Ez esetben kissé sa­játságosnak tűnhet föl a consistorium gyűlésébe csak 1558-ban Balázs István által lett bevezetése. Nyelvtanát illetőleg megjegyzendő, hogy ezt Sz. Molnár Albert némi módosítással 1604-ben Nürnbergben bocsátotta ismét világ elé. Alvinczi Péter váradi tanár pedig ugyanazon nyelvtan szabályait a szófüzési rész kivételével hexameter versekbe foglalta s ez alak­ban még a XVHJ-ik század végén is tankönyvül szolgált több iskolában, a melyek közt Seiwert névszerint említi a n.-szebenit, az erdélyi szász iskolák egy részét2) „Volt híres tudós ember — mondja Bőd. P. a mi Molnárunkról — de kevés ideig világoskodott az istenházában, — meg­halt 1558-ban.“ Fodor Bálint, kinek atyja kolozsvári bíróságot is viselt, a witteni- .bergi anyakönyvben: Valentinus Crispus Colosvariensis, Ungarns, 1555. jun. 5.3) Pápai P. Forencz azt irja, hogy az 1557. jun. 13-án tartott kolozs­vári zsinaton, a megidézett orthodoxok közt, a kiket akkor gúnynéven sak ráment ári us oknak czimezgettek Szegedi Lajossal és Perek Lö- rinczczel együtt, megjelent kolozsvári Fodor Bálint tordai pap is.4) Te­hát 57-ben már tordai prédikátor és „szakramentarius.“ Felfogásom sze­rint ebben a névben rejlik kulcsa a kolozsvári communitás fölebb idézett ama határozatának, hogy Ferencz plébános vizsgálja meg Fodor „erudi- tioját“ a mint ott kifejezik s ha kielégítőnek találja, alkalmazni fogják. Az úrvacsora dogmája fölötti vélemény-különbség lehetett az ok, mert egy wittenbergi akadémiát látott, s honn papi hivatalba alkalmazott egyént képesség tekintetében vizsga alá vetni — mi értelme lehetett volna ennek ? Azonban, hogy e pont, az eddig ellennézet mellett harczolt Dávid Fe- r’enczet 1558-ban nem hozhatta zavarba Fodor Bálint alkalmazása tekin­*) L: Laskai Csókás Péter „De homine“ stb. élőbeszédét. 2) Siebenbürg. Quartalschrift. V. 221. 3) M. Tud. Akad. Történelmi-tár VI. 225. *) Lampe p. 110.

Next

/
Oldalképek
Tartalom