Református Kollégium, Kolozsvár, 1874
magyar társoda első választott seniora Kakas György alatt, nevöket bejegyzett wittenbergi magyar tanulók közt, Molnár Gergely neve is olvasható1). Hazajövetelo után minő alkalmazást nyert, semmi adatunk róla. Figyelmet érdemlő, hogy Bőd P. Athenasában azt irja, hogy Molnár Gergely Kolozsvárit 1556-ban bocsátotta ki ily czimii latin nyelvtanát: Ele- menta grammaticccelatinae prorecta scliolasticae juventutis institutione“ stb. s ha az idézett évszámadat nem hibás, hihetőnek látszik, hogy Molnár a mondott évben már Kolozsvárit volt s valószinüleg még Dávid F. rek- torsága idejében megkezdte segédtanári működését. Ez esetben kissé sajátságosnak tűnhet föl a consistorium gyűlésébe csak 1558-ban Balázs István által lett bevezetése. Nyelvtanát illetőleg megjegyzendő, hogy ezt Sz. Molnár Albert némi módosítással 1604-ben Nürnbergben bocsátotta ismét világ elé. Alvinczi Péter váradi tanár pedig ugyanazon nyelvtan szabályait a szófüzési rész kivételével hexameter versekbe foglalta s ez alakban még a XVHJ-ik század végén is tankönyvül szolgált több iskolában, a melyek közt Seiwert névszerint említi a n.-szebenit, az erdélyi szász iskolák egy részét2) „Volt híres tudós ember — mondja Bőd. P. a mi Molnárunkról — de kevés ideig világoskodott az istenházában, — meghalt 1558-ban.“ Fodor Bálint, kinek atyja kolozsvári bíróságot is viselt, a witteni- .bergi anyakönyvben: Valentinus Crispus Colosvariensis, Ungarns, 1555. jun. 5.3) Pápai P. Forencz azt irja, hogy az 1557. jun. 13-án tartott kolozsvári zsinaton, a megidézett orthodoxok közt, a kiket akkor gúnynéven sak ráment ári us oknak czimezgettek Szegedi Lajossal és Perek Lö- rinczczel együtt, megjelent kolozsvári Fodor Bálint tordai pap is.4) Tehát 57-ben már tordai prédikátor és „szakramentarius.“ Felfogásom szerint ebben a névben rejlik kulcsa a kolozsvári communitás fölebb idézett ama határozatának, hogy Ferencz plébános vizsgálja meg Fodor „erudi- tioját“ a mint ott kifejezik s ha kielégítőnek találja, alkalmazni fogják. Az úrvacsora dogmája fölötti vélemény-különbség lehetett az ok, mert egy wittenbergi akadémiát látott, s honn papi hivatalba alkalmazott egyént képesség tekintetében vizsga alá vetni — mi értelme lehetett volna ennek ? Azonban, hogy e pont, az eddig ellennézet mellett harczolt Dávid Fe- r’enczet 1558-ban nem hozhatta zavarba Fodor Bálint alkalmazása tekin*) L: Laskai Csókás Péter „De homine“ stb. élőbeszédét. 2) Siebenbürg. Quartalschrift. V. 221. 3) M. Tud. Akad. Történelmi-tár VI. 225. *) Lampe p. 110.