Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943
22 Vili. osztályos tanulóink évvégi búcsúzását vallási tekintetben igyekeztünk élménnyé tenni. A hagyományos „ballagás” a templomban, szentségi áldással ért véget. Az érettségi vizsgálat megkezdése előtt pedig a szentségekhez járultak. Ifjúságunknak az Egyház liturgiájába való bekapcsolását szolgálta a mindennapi minisztrálás, amelynek során hetenkint váltakozó csoportokban vettek részt fiaink az oltár szolgálatában. Megjelentek a piarista templom nagyheti szertartásain is, sőt mint oltárszolgák, ill. a passió éneklői tevékenyen résztvettek azokban. Mindebben a munkában jelentős segítségünk volt a tankönyv- jegyzékbe is felvett ifjúsági imakönyv, a nemcsak hazai viszonylatban páratlan Sík—Schütz-féle „Imádságoskönyv, egyúttal kalauz a lelki életre”. A lelki irodalomnak ezt a remekét nemcsak minden diákunkkal megszereztettük, hanem helyes használatára, főleg a vallástani órák keretében, tervszerűen útasításokat is adtunk. Az esztendőnek magyar szempontból legnagyobb vallási eseménye, Árpádházi Boldog Margit szenttéavatásának kihirdetése alkalmából az intézet Mária-Kongregációja rendezett ifjúságunk számára február hó 2-án ünnepséget a következő műsor szerint: 1. Megnyitót mondott és a megjelenteket üdvözölte Szirmai Béla VIII. o. t-, a Mária-Kongregáció prefektusa. 2. Prohászka Ottokár Szent Margit elmélkedését elmondta Die- nes Sándor VIII. o. t. 3. Szent Margit életrajza a magyar szépirodalomban, lóth Béla VIII. o. t. előadása. 4. Szent Margit legendájának válogatott részeit elmondta Koch Ferenc VIII. o. t. 5. Szent Margit élete képekben. Folyovich György VIII. o. t. előadása vetítettképekkel. Ünnepségünkön a tanulóifjúságon kívül szép számban megjelentek a testvér Mária-Kongregációk képviselői is. Hazafias nevelés. Széchenyi István szavai igazítottak el bennünket ezirányú nevelési elveink meghatározásában: „Nyerhessem bár a világnak minden élvezeteit, minden kincseit: én minden kifejlődést, mely nem magyar, lelkemből gyűlölök; előttem a nemzetiséghez! hűség, magyarországhozi tántoríthatatlan hűség alapja mindennek.” A fajtához való ragaszkodás magyarságunkért sok áldozatot kívánt a múltban Erdélyben. Ezt az áldozatrakész lelküle- tét tartottuk továbbra is ébren fiaink lelkében, szívében. A tágabb értelemben vett hazafias, vagy állampolgári nevelést sem intéztük el egyedül a történelem, a honvédelem keretében, hanem a nemzeti tárgyak: irodalom, földrajz, de a többi tárgyak területén is a koncentrációs elvvel valósítottuk. „A ma társadalmában hiányos az erkölcsi felelősségérzet.” A jó állampolgári nevelés alapja nem is lehet más, mint erre a felelősségérzetre való nevelés. Korán hozzászoktattuk tanulóinkat, hogy minden gondolatukért, szavukért, cselekedetükért ennek a felelősségérzetnek szent átélésében egész emberként tudjanak helyt állni. Hazafias nevelésünk minden aktualitáson felülemelkedő volt: örök, objektiv, a napi politika kísértéseitől mentes. Alapja a kér. katolikus
