Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943
14 megnyilatkozásukat, mint annakidején, a pályakezdés ihlettel, de bizonytalan tapogatózással is telített napjaiban. Mindenesetre orván dicséret, melyet nem minden tanárról lehet elmondani. Pedig az elmúlt harminc esztendő alatt sokat látott és tapasztalt ünnepeltünk. Első állomása a világháború kitörésének vérzivataros napjaiban a magyar kultúra északi őrhelyére, a rózsahegyi gimnáziumba vezette (1914/15), de a háború további folyását és a nyomában járó gyászos összeomlást már a nagy magyar rónaság szívében, Kecskeméten élte át (1915/16- -1919/20). Innét a forradalmi ár elvonulása után a rend első gimnáziumába, a budapestibe szólította elül járóinak bizalma. Az itt töltött tizenegy év (1920/21-— 1930/31) az érés és elmélyülés időszaka volt Szomolányi József életében. Ekkor már olyan fénnyel világosodott gyertyája, hogy elül- járói elérkezettnek látták az időt, hogy tartóra tűzzék. Az egyszerű tanárból házfőnök és igazgató lett. hogy előbb Vácott (1931/32 —1936/37), majd Kecskeméten (1937/38—1942/43) rendtársai javára kamatoztassa azokat a kincseket, melyeket az előző másfél évtized munkájával felhalmozott lelkében. És most ismét mint egyszerű tanár áll előttünk, lelkében az elmúlt évek felgyülemlett szellemi kincseivel, zsongó emlékeivel és kifinomult pedagógia tapintatával- Mint Kalazanci Szent József igazi fia ismét ott kezdte a munkát, ahol harminc esztendővel ezelőtt, de hasonlíthatatlanul több, mert mélyebbre ágyazott és finomabbra hangolt megértéssel és rátermettséggel. Szeretettel Kívánjuk neki, hogy pályája továbbra is harmonikus mederben haladjon és még sok-sok örömet és elismerést teremjen számára.
