Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
24 ember kell a gátra s máris élet pezsdül a különben holt termekben. Az évről-évre megjelent nyomtatott Értesítők tényleg életről, eleven munkáról adnak számot. Az első beszerzések között szerszámok szerepelnek: kalapács, harapófogó, gyalu, reszelő, olló, fur- dancs, fűrész, kézi fejsze, satu, francia kulcs, fúró, ecset, porozó, turfatéglák, növénygyüjtő készülékek, bádogszelencék, herbárium papirosok s hasonlók. A szekrények s fiókok gyorsan telnek s néhány év múlva a háromszéki medence és környező hegyvidékének minden nevezetesebb állatát, ásványát, kőzetét s növényét tanítás alkalmával már a tanulók elé tehette. Az iskolát fenntartó Státus megértéséből rövidesen értékes mikroszkóppal, több száz stereoszkopikus képpel és vetítőkészülékkel gyarapodik az állomány. Az első világháború kitörésekor már Erdély egyik leggazdagabb s legkorszerűbben felszerelt természetrajzi szertára. A leltár 2000 drb-nál többet számlál. A szép fejlődést derékba töri s megállítja az 1916 évi román betörés. Az iskola egész személyzete menekül. A román csapatok visszaszorítása után az új épületben katonák kapnak szállást, később hadi- kórház. A mozgalmas események közepette az intézet felszerelése sok kárt szenved. Csupán a természetrajzi szertárból 2361 Korona értékű holmi tűnik el. Akkora tétel ez mennyiségét és minőségét tekintve, hogy később, a megszállás éveiben, a nagymultú iskola legnehezebb korszakában, nem is sikerül pótolni. A szertár korszerűvé fejlesztése és az iskola váltakozó tantervéhez való ismételt átrendezése távolról sem olyan egyszerű munka, amint az az első pillanatban látszik. Először erős önképzést kíván. A szakirodalom figyelemmel kisérése mellett szükséges a környék állandó és tervszerű megfigyelése, a nevezetesebb múzeumok gyakori meglátogatása, muzeális eljárásainak, főleg a konzerválásnak elsajátítása, tudományos előadásokon való megjelenés, s nem utolsó soron a természet kedvelőivel és ismerőivel való gyakori eszmecsere. Természetes, hogy ennek a szellemi hálózatnak a kiépítése éveket kíván. Fokozatos bővülésével azonban tanításunkban egyre több az életközelség, a különben könnyen fárasztó nomenklatúrára és holt szisz- tematikára zsugorodó természetrajz pedig azzá válik, aminek lennie kell, a természet beszédes ismertetőjévé. A hosszú és fáradságos utat kartársunk is megjárta. Ma már beérkezett kézdivásárhelyi és kolozsvári tanítványai tesznek vallomást amellett, hogy mennyi, de mennyi, gyakorlatilag is értékesíthető ismeretet, tudást szereztek a természetrajz órákon. Magától értetődik, hogy az ilyen tervszerű önképzéssel gyűjtött tudásra előbb-utóbb az iskolán kívül állók is felfigyelnek. És különösen felfigyeltek a megszállt Erdélyben, ahol a magyar szakembe