Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941
Űlravaló. Dr. Óváry Elemér főügyész, egyházközségi elnök szavai az érettségizett növendékekhez. Szeretett Diáktársaim.! Most, amikor megőszült hajjal, de nem megöregedett lélekkel tekintek Reátok, eszembe jut az a boldog idő, mikor 57 évvel ezelőtt először léptem át ennek az épületnek a küszöbét. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ez az 57 év nem volt elég idő ahhoz, hogy leróhassam hálámat azért a gondos és szeretetteljes nevelésért, amit a piarista atyáktól nyertem. Mennél távolabb lesztek attól a perctől, melyben itt hagyjátok ezt a helyet, Nektek is épen úgy mint nekem, annál fájóbb boldogsággal fog eszetekbe jutni az az idő, a mit e gimnázium falai között eltöltő ttetek. Erős, viharálló épületet csak ott lehet emelni, ahol az alap is erős. Ezt az alapot kaptátok meg Ti is, kaptuk meg mi is mindnyájan itt a piarista atyáknál. Érre az alapra már nem volt nehéz építeni s ahol az épület ennek ellenére nem volt viharálló, ott nem az alapban, hanem az anyagban volt a hiba. Ti most mentek az életbe, abba az életbe, ahol küzdeni kell a létért s harcolni az érvényesülésért. Az alapotok meg van reá, csak jól kell kihasználni a módot, amellyel fel fogjátok építeni a jövendő életet. Súlyos és nehéz megpróbáltatások fognak Reátok várni, de hiszen e nélkül talán nem is tudnátok megbecsülni azt, amit adni fog Nektek a Mindenható. Olyan korszakban éltek, amelyben a történelem mértföldjáró csizmákkal rohan előre, nem időzik sehol, hogy mennél hamarább elérhesse a kitűzött célt s hogy megvalósíthassa az ideált. Azt az ideált, mely egy tisztúltabb és nemesebb világnézetet kell, hogy magával hozzon, melyben nincsen gyűlölet s a szeretet felolvasztja a közönyt. Nekünk, magyaroknak, kik ebben az irtó emberáradatban olyan kevesen vagyunk, sohasem szabad elfelednünk, hogy magyarok vagyunk, a Szent István magyarjai, de nem szabad elfeledni azt sem, hogy az Árpád magyarjai is vagyunk. Mint Szent István magyarjainak kötelességünk s a keresztény hit, a bölcs beleilleszkedés a világrendbe, szeretet és megbecsülés minden iránt, a mi keresztény szellem szerint jó és erkölcsös, kötelességünk kitartani a munkában s testvéries összefogás minden, de legfőképen a nehéz helyzetekben.
