Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941
31 Károly, a magyar irodalom buzgó, lelkes tanára lett, kinek vezetése alatt, mint az egykorú írásban olvassuk — „az ifjúsági könyvtárra nézve az eddiginél sokkal szerencsésebb időszak állott be,“ Az igazgató buzgósága és éber érdeklődése, a könyvtárőr irodalomszeretete és olvastatási készsége virágzó könyvtári életet teremtett az ifjúság között. Más oldalról is kedvezőbb légkör vette körül az iskola nö- vendékségét. A hatvanas évek elején végre derülni kezdett hazánk ege, a több mint tíz évig tartó elnyomatás után. Az ország tanintézetei, köztük a kolozsvári gimnázium is — egymásután kerültek magyar kézre s legtöbb iskolában „a hazai nyelv szellemében" kezdtek ismét tanítani. Az időközben kényszerszünetet tartó önképzőkörök ismét megkezdhették működésüket, de legtöbb Kör a 12—13 évig tartó szünetelés után újra alakult meg, (mint az 1840-ben keletkezett szegedi piarista gimn. önképzőköre is). így lett az 1862. év az önképzőkörök történetében nevezetes időpont, amikor a kolozsvári gimnázium is elérkezettnek látta a helyzetet, hogy az önképzést szélesebb talajon, öntudatosabban és határozott célirányban művelje. Ezért a lelkes irodalomtanárt, a könyvtár jeles felügyelőjét és vezetőjét, Palczer Károly piarista tanárt kérték meg, hogy szervezze meg a fiatalság körében az önképzőkört. O szívesen állt a tanulók önképzésének élére és megalakította körünket. „ön*képző Társulat.“ „A mely nemzetnek nyelve nincs, annak nincs hazája, csak szállása." (Kisfaludy Sándor.) Alakuló ülését 1862 őszén tartotta a gimnázium ifjúsága. „Az annyi lelkesült ifjú kebeltől várt nap végre őszhó 18.-án megérkezett s a róm. kát. gimnázium tökélyre törekvő ifjúsága közbizalom s elismerés folytán választott főelnök, tisz. Palczer Károly érdemes tanár úr vezetése alatt összeült, megtartani alakuló gyűlését". így olvassuk a sok hányódáson keresztülment és legújabban megkerült papirtáblás jegyzőkönyv első közgyüléséséről szóló bejegyzésének bevezetését. „A gyűlést a főelnök lelkes beszédével nyitá meg, mely beszédében, mindenki által világosan, érthetőleg a társaság célját, üdvös voltát fejtegeté, Előadá ugyanis, mennyire szükséges volt egy ily társaság keletkezése, a minden iránt oly fogékony ifjúság közt j hogy az ifjúság a tanórák után szabad idejét jobban nem használhatta volna, mint midőn szelleme kiképzésére ez úgynevezett „Onképző Társulatot" létesíté ; vissza idézi a múlt s jelen század első felében alakult szintén ily nemű társulatokat, s élénk színekkel festé azoknak üdvös lefolyását a nemzeti irodalomra nézve, említé azon szellem- nagyokat, kik gyakran az ilyen társulatokból léptek a nyilvánosság terére, s hogy mennyire használtak a honnak az irodalomtörténet tanúskodik; inté, búzdítá tehát, hogy iparkodjék ezen társulat is azon dicső bajnokok nyomdokít követni, kiknek a nemzet hervadhatatlan koszorúval ékesíté halántékaikat. Figyelmezteti továbbá a tagokat a
