Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1940
49 Szilárd hitem, és meggyőződésem, hogy a magyar nép jelenét és jövőjét elsősorban egységes történelmi öntudata biztosítja. A mi ezeréves múltúnk nemcsak igaz, hanem éltetője jelenünknek és megingathatatlan alapja jövőnknek is. Ez a történelmi öntudat a drága örökség, amelyet állandóan tökéletesítve kell az egyik nemzedéknek a másikhoz továbbítania. Ezt a drága örökséget az 1914—18-as világháború óta két szakadék is fenyegeti. A világháború fizikai, szellemi és erkölcsi pusztításai szakadékot vertek az öregek és a fiatalok közé. Sokszor és megdöbbenve tapasztalom, hogy tanítványaimat hidegen hagyják olyan ideálok és igazságok, amelyekben mi, öregek, örök értékeket látunk. Az egységes és folyamatos magyar történelmi öntudatot újabb szakadékkal fenyegette az a békediktátum, amely közel négy millió magyar testvérünket idegen uralom alá kényszerítette. A kisebbségi magyarok, különösképen pedig az ő gyermekeik, több mint húsz éven át el voltak szakítva a magyar közösségtől. S az utódállamok mindent megtettek, hogy a nekik kiszolgáltatott magyar gyermekeket lelkileg is elidegenítsék tőlünk. Ennek a munkának veszedelmes eredményeire először akkor döb- bentem, amidőn tanítani kezdettem a Felvidékről visszatért magyar ifjúságot. Lépten-nyomon tapasztaltam, hogy sok dolog, történelmi tény, ami nálunk köztudat, — csodálkozást, sőt olykor bizalmatlanságot vált ki náluk. Mert ők az idegen uralom alatt egészen mást tanultak Szent Istvánról, Mátyás királyról, a török uralom utáni időkről, szabadságharcunkról, a magyar kultúráról és alkotmányról, stb. sitb., mint mi. Ez az újabb szakadék, amely a kisebbségi magvar fiatalságot választotta el tőlünk, nem hagyott engem nyugodni. Mindenáron meg akartam találni azokat a közös lelki kapcsokat, közös élményeket, amelyeknek légkörében közelebb férkőzhelem új tanítványaim lelkiségéhez. Egy ilyen közös kapocsra akkor akadtam, amikor a leg- kevésbbé számítottam reá ja. A jó reklám szuggesztiv erejéről beszéltem nekik. Azután megkérdeztem, hogy az iparilag igen fejlett Csehországban melyik volt az a reklám, amely figyelmüket és képzeletüket leginkább megragadta. Egyik felvidéki hallgatóm erre a kérdésre elmo- solygott és ragyogó szemmel, büszke örömmel mondotta, hogy az a szuggesztiv erejű jelszó, amely őt leginkább megragadta, így hangzott: „Mindent vissza!“ S ezzel a közbeszólással a távolság, a szakadék, köztem és felvidéki tanítványaim között varázsiitésszerüleg — eltűnt. Kedves kis, mostani piarista diákok! Arra kérünk mi, az öreg kolozsvári piarista diákok Benneteket: mozdítsatok meg minden követ, kövessetek el minden tőletek telhetőt, hogy minél hamarabb az anyaország és az erdélyi részek között és minél előbb összeforrjon a Ti telketek a magyar történelmi öntudattal, a magyar sorsközösséggel. Mert csakis erre a közös múlt, közös sors ideáljaitól táplált, egységes magyar lélekre építhetjük fel a boldog Nagy Magyarország ragyogó és viharálló épületét. 4
