Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1940
uisztetgünR etőtted magyar zásztó! Te jelented számunkra piros színeddel azt a sok vért, amely ennek a földnek védelmében kiomlott. Jelented a zivataros magyar századoknak milliónyi magyar hősét. Tatár, török harcok, szabadságküzdelmek és a világháború magyar vitézeit. Jelented azt a sok verítéket, amely ennek a földnek megmunkálásában kifolyt. Jelented a dolgozó névtelen magyarok millióit. Édesanyáknak köny- nyeit, édesapáknak kemény munkáját. Jelented számunkra fehér szilieddel a magyar becsületet. A vártán állás hűségét és éberségét. Becsületet és hűséget, amely akkor is kitartott melletted, amikor magyarnak lenni nem jelentett előnyt, hanem küzdelmet és szenvedést. Jelented számunkra zöld színeddel a magyar reményt. Reményt abban, hogy népünk újra erős lesz és felcsillan lelkében a régi idő: a csodás honfoglalás és a középkor ereje, hite, bátorsága. Reményt abban, hogy kiemelkedünk a halódásból és rálépünk az élet útjára. Tisztelgünk előtted magyar zászló, mivel Te jelented számunkra minden magyar egységét. Jelented azt, hogy a magyar nép minden vérzivatarban megállotta a helyét és megőrizte küldetését. Jelented számunkra a magyar föld és sors összekovácsoló erejét, Árpádnak vitézségét, Szent Istvánnak hívő magyarságát, Szent Lászlónak kemény lovagságát, a Hunyadiak, Zrinyi Miklósok, Rákócziak küzdő magyarságát, iskolánk nagy alapítójának és tanítványainak: a Báthoryaknak, Pázmányoknak, Mikes Kelemeneknek, a nagy piarista tanítványoknak: Széchenyinek, Deáknak és Prohászkának jövőért dolgozó és alkotó szellemét. Jelented számunkra Erdély áldott és szomorú földjét. Jelen-
