Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1940

24 meg bármely vallású tanulót felvehettek.18 A hitvallások fáradozása eredménytelen maradt, mivel ugyanezen előírások a szenátusban, azaz a felsőháziban 1925 május havában, a képviselőházban meg ugyanez év decemberében megszavazott Magánoktatási Törvénybe is belekerültek. A 39—40. cikk a román nemzeti tárgyak tanításáról intézkedik, a 35. cikk szerint az iskolába csak olyan növendékek vehetők fel, akiknek anyanyelve azonos az iskola nyelvével. A 16. és 109. cikk a tanárok­nak a román tárgyakból köteles vizsgálatát szabályozza. Az 58. cikk a magántanulók vizsgáztatását tiltja meg.19 E rendeletek és törvények különösen a tanárokat és az iskola- fenntartó hatóságokat állították nehéz feladat elé. A tanárok jelenté­keny része ugyanis kétszer-háromszor előállott, amié a felnőtt korban megkívánt nehéz, 4—5 tagú bizottság előtt leteendő vizsgán átesett. Többeket utólag, a már sikeresen letett vizsga után, még külön nvelvi tanfolyamra is berendeltek Tasiba. A magántanulókon kívül az iskolá­ból kiestek a törvény alapján a németek, a zsidók. Kiestek az örmé­nyek. bár ezek magyaroknak vallották magukat. Görögkatolikus, görög­keleti sem iratkozhatott be, mivel ezeket az állam románoknak számí­totta. Egy-egv eltérés mind'fí külön miniszteri engedély alapján, kü­lönleges esetekben fordult elő. A tanulók létszámának csökkenése az iskola anyagi terheinek viselését nagyon megnehezítette. Ehhez járult, hogy az állam közvetlen levelezést kezdett az iskolákkal. Az egyházi Főhatóságnak alig maradt más inga, mint az anyagi iigvck intézése. Az 1923. év a tanulók külső megjelenését is szabályozta. A minisztérium ugyanis előírta az egvensapka viselését és az intézet kezdőbetűivel, sorszámmal ellátott karszám viselését. A diákoknak ellenőrző könyvecskéket kellett magukkal hordaniok. Az 1923—24. tanévben az intézet állandó tornatanárt kanott Schen­ker Lajos tartalékos őrnagy, okleveles vívótanár személvében. Az egységes irányítás következtében a tornatanítás előrehaladást tett. A torna a vívás bevezetésével többoldalúbbá lett. Az iskola magyar tannyelvének megvédése. Ez iskolának még különleges nehézsége is adódott az abban mű­ködő kegyesrendiek miatt. Az államhatalom vezetői között ugyanis az az elmélet kapott lábra, hogy a szerzetesek minden országban a7 állam nyelvén működnek, következőleg itt is románul tanítsanak. E beállítás nyilvánvalóan összefügg Angelescu miniszternek azzal az el­gondolásával, amely a magyar nemzeti egvség bomlasztását minden lehetséges eszközzel megpróbálta. Az elmélet helytálló olvan orszá­gokra. ahol a szerzetesek az államalkotó elemből kerülnek ki, de nem illik Erdélyre, ahol a katolikus szerzetesek kisebbségi nemzethez tar­toznak és kisebbségi tanulókat, jelesül általában római katolikusokat tanítanak. Az erdélyi római katolikusok meg nem románok. A bonyodalmat a kolozsvári közoktatásügyi vezérigazgatóság 10.596—1923. sz. rendelete vezette be, amely szerint a szerzetesek és is U. o. 15., 101—104., 112—115. 1. 18 Lege aaupra Inv&t&mftntului Partieular, Bueure^ti. 1925.

Next

/
Oldalképek
Tartalom