Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1940
11 A közös munkaterület: az iskola hozott bennüket össze, és az ott megnyilatkozó jóakarat és szeretet lett az alapja annak a baráti körnek, amely az élet nagy teherpróbáit is kibírta és ma is, jóllehet határok és kilométeres távolságok ékelődtek közbe, csorbítatlanul megvan és állandóan sugározza egymás felé az őszinte érdeklődést és minden érdektől mentes szeretetet. Ennek a baráti körnek a középpontja volt. Nem a tudatos pártalakítás demagógiájával kristályosodott ki körülötte a kis együttes, hanem a közös gondok, a közös célok, a közös eszmények ereje révén. De hogy ez az erő nem maradt csak merő tépelődés, terméketlen birálgatás és önemésztő elégedetlenség, hanem tudott lendületbe is jönni, akart élni és tudott mozgatni, ez az ő kiforrott egyéniségében, messzetekintő higgadtságában, az életet megjárt ember gazdag tapasztalataiban, tettekben élő hazafiasságában és vallásunk szellemében kialakított jellemében leli magyarázatát. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek alkalmassá tették a Jóbarát c. ifjúsági lap szerkesztésére. Nem kirakatmunka volt, dobszóval és sok önreklámmal, hanem a tavaszi eső lassú permetezése. Nyomán gazdag élet zsendült. Fiatalok nőttek fel, akik ma már mindnyájunk szeme láttára fennen szárnyalnak. Szárnyaikat a Jóbarát berkeiben próbálták ki és erősítgették. Névszerint nem hivatkozom rájuk, mert nem akarok a régi szerény múlthoz hűtlen lenni. Elegendő kézbe venni a régi évfolyamokat és némi figyelemmel átlapozgatni. A 15 kötet az erdélyi magyarság hősi korszakának gazdag levelesládája. Adatok és bizonyítékok, hogy nem ölhetett kezekkel vártuk a napfelkeltét. Mindenegyes szám hűséges tükre az észrevétlen, szerény, lelkiismeretes, önfeláldozó és munkás életnek, amely szavával, szellemével és példájával tartotta a hitet és élesztette a reményt. A munkatársak gazdag névsora és a Fakadó rügyek változatos hangja, amelyet Erdély, a Felvidék és az anyaország minden vidéke színezett, mutat rá az igazságra, amely lopva és nyíltan munkálkodott a lelkűnkben. Az igazságnak ilyen hatékony munkálkodása elválaszthatatlanul összeforrott Rózsa József nevével. A régi évfolyamok bőségesen tesznek erről hitet. Vezércikkei, amelyekben a nemzeti múlt nagy tanulságaira utal, vagy híres magyar emberek egyéniségének titkos rugóira mutat, vagy az egyházi esztendő ünnepeinek mélyebb, hasznosítóhb tartalmát fedi fel, vagy a mindennapi élet kis eseményeinek szimbolikus jelentőségét emeli ki, világháborús visszaemlékezései és különösképen szerkesztői üzenetei, nyomtalanul elvesző kiterjedt levelezése mind-mind titokzatos apró fénysugarakként világítanak egyéniségére. Ezek a széthulló s mégis egy irányba futó fénysugarak rajzolják meg lelkivilágának alapvonását: vérbeli tanító és nevelő. Tanítványai szerették, munkatársai tisztelték, barátai ragaszkodtak hozzá. Önkéntelenül mindenki megérezte: erő van benne, amely tanít és nevel. Nem a szavak tömegével és a jegyek fegyelmével, hanem a szívesség közvetlenségével és a szeretet melegével. Amikor közöttünk élt, eszünkbe sem jutott, hogy egyéniségét szétbontsuk, külön-külön értékeljük, és számbavegyük jelentőségét. Egyszerűen tudomásul vettük és természetesnek tartottuk; közöttünk van,
