Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1917
7 beszédek három csoportban. Exhortátorok voltak Patay József dr., Btró Vencel dr. és Ocskó Lajos hittanár. Kegyelmes Kőpásztorunknak különös gondja lévén az ifjúságnak lelki gondozása, ez évben februárius hó 13-tól 18-ig engedélyezte a lelkigyakorlatok megtartását. A tanuló ifjúság két csoportra osztva végezte a lelki gyakorlatokat. Az első csoportot az 1—111. oszt. képezte, melynek vezére Rónay Jenő györgyfalvi plébános úr volt. A második csoportot a IV—Vili. osztályok alkották. Ennek a csoportnak lelkivezéreül kegyelmes püspökünk Lenner József jézustársasági atyát kérte fel. A Mindenható kegyelme adja, hogy az a sok jó mag, melyet a két fáradhatatlan lelki vezér annyi gonddal, annyi szeretettel s oly sok tudással elhintett ifjúságunk szivébe, százszoros gyümölcsöt teremjen. Hálás szívvel mondunk köszönetét kegyelmes püspök urunknak főpásztori támogatásáért, amelyben ifjúságunkat egész éven át kegyes volt részesíteni. 5. Iskolai ünnepek. Első nyilvános iskolai ünnepünk a világháborúban hősi halált halt katonák kegyeletes emlékére nov. hó 5-én rendeztük a főgimn. dísztermében. Az emlékbeszédet Húber Imre tanár mondotta. Megünnepeltük szent Imre m. kir. herceg emlékezetét. Szentmisével és iskolai ünneppel ünnepeltük meg Március 15-ét mint a negyvennyolcas nagy napok emlékünnepét. Május hó'9-én tartottuk az intézeti Mária-Kongregáció tagfelvételi ünnepét. Ezen ünnepet belépődíjjal a Zita-otthon javára tartottuk meg, az ünnep tiszta- jövedelme 200 K volt. , • 6. Állat- és növényvédelem. Az élő természet szemlélése, megismerése, megbecsülése, értékelése egyik legfontosabb célja a természetrajzi tanításnak. Ezt iskolánk sohasem hagyta figyelmen kívül, de különösen szükségesnek mutatkozott gondosabb figyelmet fordítani reá most, mikor is a háborús világ magával hozta elfajulások az élő természetben oly sok céltalan, akaratos pusztítást eredményeztek. Ennek kiküszöbölése a legnehezebb, de legnemesebb feladata az oktatásnak és nevelésnek. Nem is mulasztottunk el egy alkalmat sem, hogy az ifjúságot az élővilág szeretetére, ápolására, védelmére ne buzdítottuk volna. Az oktatás folyamán alig múlik el egy óra, hogy ne lett volna alkalom ezt a szép és önmagát dicsérő nemes cselekedetet szemük elé tárni. S talán ennek is köszönhető jórészt az a megállapítható tény, hogy ifjúságunk ezen nemzetgazdászati szempontból meg szív nemesedés céljából is oly fontos — természetvédelem ellen igen-igen ritka esetben vétett.
