Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1915
8 vidékről ide zarándokolt állami s felekezeti tanártestületek képviselői nevében búcsúztatta el a megboldogultat. Körül állva koporsóját megköszöntük tanításait annak a férfiúnak, aki egész életével a kötelességtel- jesitésre a legszebb példát nyújtotta a tanároknak. Könnyes szemekkel vettünk búcsút attól a férfiútól, akiben az életbátorságnak legszebb megnyilatkozását: a hidegvért csodáltuk mindig, akinek tiszta látását kicsinyes emberi gyarlóságok nem homályositották el soha. És búcsút vettünk tőle az ő kezdeményezésére alakult kolozsvári Tanárkor nevében is. Ez a sokféle felekezeti iskolák tanári köre működésében legszebb példáját mutatja a felekezeti békében együtt működő nemzeti erők alkotó munkájának. A búcsúztató beszéd végeztével a gyászmenet megindult a pályaudvar felé, hogy a megboldogultat óhajtása szerint Nagyváradon boldogult nejének hamvai mellé temessék s itt pihenje ki az élet fáradalmait. A megenyhült idő következtében beállott eső sem tartóztatta vissza a küldöttségeket, hogy a menetet el ne kisérjék az állomásig. A temetésen megjelentek: gr. Majláth G. Károly erdélyi püspök, Ferencz József unit. püspök. A helybeli iskolák tantestületei a tanuló ifjúsággal. Valamennyi egyházi főtanhatóság képviseltette magát. Az érd. r. kath. Státus Igazgató tanácsa, a ref. és unitárius egyházak egyháztanácsai. Ott láttuk az összes helybeli hatóságok fejeit és képviselőit, valamint a 23. honv. gy. ezred tiszti karának küldöttségét. Komor sötétség borult a városra, amikor a temetési szertartás véget ért s kedves halottunktól végső búcsút vettünk. Áldás s béke lebegjen porai felett.
