Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1915
18 lomban hódított és amelybe már nálunk is annyi fiatal bomlott. Vogüe francia létére elitéli ezt az irányt. Úgy látja, hogy akkor indult ezzel hódító útra a francia, mikor már minden egyéb komoly politikai és szellemi vezetés kiesett a kezéből. Ő mondja, hogy a mely nép még akar valamit, az nem a raffinált élvezeteket keresi, az a természetben él. „Nem pézsmaillat, nem trágya illat, — úgymond — éltető s szabad levegő.“ Igen napsugár, é-ltető verőfény — Ifjak! — kívül és belül! Így lesztek jókedvüek, egészségesek, törekvők és megelégedettek. Továbbá az önhűség is sajátja a kárpáti léleknek. Itt csak egyet! Ha munkabírók és edzettek lesztek szívesen látnak, becéznek majd titeket idegenben is. De ha külföldre mentek érvényesülni, ne nemzeteteket tanuljátok ott megvetni, hanem szerezzetek értékes és szerény munkátokkal megbecsültetést a magyarságnak és új gondolataitokkal jöjjetek haza. Ne rántsátok sárba, ne kicsinyeljétek le nagyjainkat, kiket künn is becsülnek s ne mások lealacsonyításával óhajtsatok magasba jutni. Szeresd a magadét, tisztelj mindent, ami magyar, még akkor is, ha kegyeletes kézzel javítanod kell rajta. Légy hűséges önmagadhoz. Egyszóval Tanuló Ifjak! azt akartam mindezzel mondani, hogy, ha kialakítjátok magatokban a nemzet háborús, kárpáti lelkét — tietek a jövő. Mélyen Tisztelt Hallgatóság! Van a Kárpátoknak kevésbbé elvont jelentősége is, t. i. a sztratégiai. Mint acél fejsze a kemény tönkről, úgy verődött vissza a háború elején ami vitéz hadseregünk az orosz túlerőről, amelybe bravúros lendülettel belevágódott. Visszavonuló seregeinket a Kárpátok fedezték, a Kárpátok között szervezkedett újra, a Kárpátok közül vonult fel megint, hogy visszaszorítsa a felénk hömpölygő százezreket. Majd ismét a Kárpátokba jöttek a mieink, követte őket az ellenség is. És a Kárpátok nem értek rá az elmúlt tavasszal virágot teremni. Fenyőkoszorus lejtőiket nem a madarak fülbemászó éneke töltötte be, hanem az előretörő vad ellenség ordítása és a halódók megsebesültek szívbe- markoló nyögése verte fel. A Kárpátok füstölgő, lihegő hegylánca hűséges fegyvertársa volt katonáinknak: akadályozta.
