Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1914

32 igen sokat lehetne még örök emlék gyanánt ide iktatni. A magyar szív rejtett zugai ritkán nyitják fel érzésben, nemes­ségben oly gazdag kincses házát. 8 ha mégis nyílt tekinte­ted, örömtől sugárzó arcod, a jótett áldóhatásaként megjelenő könycsepped elárulta, hogy amily kicsiny vagy oly nagy, igaz, magyar érzésed, hogy bár fiatal vagy, a komoly idők ifjú tes­tedet férfiúvá edzették, bár körülvettek a hamis tanítók, hogy megingassanak hitedben, reményedben, vágyakozásodban, még­is keményen megálltad helyedet. Az a falat kenyér, mellyel az árvák éhségét csillapítottad, az a felesleges ruhadarab, melyet nekik juttattál, az a kis pénz, melyet nem fecséreltél szükségtelen dolgokra, hanem a szenvedő, a sok vérömlés- től, sebtől szenvedő haza oltárára helyeztél; verejtéked, a mun­kától kérges kezed, bizony-bizony néha elfáradt tested, a szomjúságtól eltikkadt ajkad nemesen érző lelkedben, igaz magyar szivedben segített azzá lenni, akire oly nagy szük­ségünk lesz a jövőben — a boldog haza munkás magyarjai lesztek. Boldog Magyarország látása legyen jutalmatok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom