Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1914
28 jutányos bér fejében átadott Téglás-utca 17. sz. alatt levő Gyii- mölcskertészeti-telepből kb. egy magyar hold, melynek feltörését a városi igáslovak végeztek el. Munkánk csak ekkor kezdődött igazában. Ásóval, kapával forgatva, a perjétől tisztogatva siirgött forgott, izzadt, fáradt a paraszté vedlett „úrfi- sereg,“ nem riasztotta a lekicsinylés, nem agasztotta a sok akadékoskodás. Folyt a munka, ágyallás, ültetés, öntözés gyomlálás, porhanyitás, poroszkálás s munka után vig nótáktól hangos lett az utca, hogy aztán a megérdemlett pihenés uj erőt adjon a másnapi munkához. A csoportokra osztott sereg naponkint 2—2 órai szorgalmas munkával elérte azt, hogy ma Istennek hála veres- és foghagyma, kel- és fejes káposzta, kalarábé kárfiol, zeller, saláta, cékla, borsó, bab, csemege kukorica, retek, tök szépfejlődésben várja az Égből gyakran elmaradó áldást — az esőt, amelyet nagyerővel a 260 lépésnyire levő Malomárokból nyert viz öntözésével igyekezünk pótolni. Már adtunk is el zsenge termékeinkből zöld hagymából 76 csomót 6.02 Kor. salátából 50 fejet 1 K., 53 drb. retket 1.38 K., összesen 8.40 Kor. értékben. 2. A mezei munkának helye a monostori kőbánya fölött kb. 3 holdnyi szántóföld krumplival és 3/é hold kukoricával. Ezt a földet a Kormánybiztos úr Öméltósága bérelte számunkra, a megszántott földet eligazítottuk, elraktuk a krumplit, már megkapáltuk és megtöltöttük. A kukoricát a Gazdasági Akadémia volt szíves géppel elvetni, megművelését azonban mi végezzük. Erre a munkára fél-fél napos és egész napos időt kellett szánnunk. Feledhetetlen lesz az a kép, mikor egymásután haladt két sereg, elül honvédjeink a gyakorlótérről hazatérve puskával-karddal, porosan-piszkosan, utánnok a diáksereg 204-cn párban, kapákkal izzadtan, fáradtan; elül bakanóta, hátul diáknóta zeng. Elült az utca zsivaja, elnémult a léha fecsegés, szállt az ének, egyik csapat fordul a kaszárnyába, a másik az iskolába. A néma épületben megkoppan a kapa, szapora lábak ide-oda járkálva rendet teremtenek s felcsendül késő esti búcsúzéra az ima lágy hangján; Isten, áldd meg a magyart.
