Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1914
*> M. T. ti. Első pillanatra úgy tűnik felt mintha ez az átalakulás máris bekövetkezett volna — magától! Kitört a világháború, egy irtózatos villám csapott be a telkekbe, amely rombolt lelki silányságokat, de gyújtott erényparázsokat is lángra,, amelyek ott szunnyadtak a szív oltárán! Tény, jobbakká lettünk. A testvéries érzésnek, a jótékony szívnek történelembe való példáit jegyezték már fel eddig is a jelen nagy idő krónikásai. De M. T. H. ez nem átalakulás! Ez csak hangulat, amelybe mi az ismert temperamentumunkkal sokszor beleesünk. Ez amint jött, úgy el is mehet. Ez vigasztaló, mert ennek az állandósítására irányuló munkásságnak a jó eredményével kecsegtet és mert bizonyítja, hogy a baj régi és idült. A másik átalakulást tervszerű és nagy munkának kell létrehozni, amelynek első sorban a gyermeket kell munkába venni a gyermekre ható két legerősebb tényező: az iskola és a család részéről. Az iskolai életben megindult az áramlat-—az u. n. állam- polgári nevelés jelige alatt — amely majd rendszeres feladatnak fogja tekinteni a hiány pótlását, a kikeresett egyéni értékeknek a köz szolgálatába való tervszerűbb és intenzivebb- irányítását. De épen oly nagy szükség lesz arra, hogy a család párhuzamosan az iskolával vegye ki a részét a munkából. Ennek, keli mintegy szemléltetni e téren az iskola elméleti oktatását. Nehéznek látszik első pillanatra a feladat. A szülő, aki nem pedagógus olyan magas dolgot értessen meg a gyermekkel: mint a köz fogalma. Pedig mindannyiunk^ a nemzet érdekében ennek lehetségesnek kell lenni és vannak is erre eszközeink, amelyek persze nem felsorolhatok, nem skatulyázhatok,, hanem inkább alkalmas helyzetek kihasználásában állanak, amelyek feltalálásában viszont bizonyos könnyűségre tesz később szert, aki szivén hordja a feladatát. Pl. meg lehet értetni a gyermekekkel, hogy ő tagja a köznek, amelynek használni és ártani is tud. Az iskolában könnyelműen széttört krétadarab, az úttest mellé, a terekre a közegészség, vagy a csin céljára elültetett fa, vagy a közterek kertjeit óvó kerítés elrongálása, vagy megcsonkítása közvetlenül vagy közvetve már az állam vagyonának, a mindnyájunk zsebéből, mind22
