Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911

38

kel is, a modernektől meghonosított irányban kivánja szolgálni a magyar irodalom ügyét.

Bármily túlzó vagy mérsékelt csoporthoz tartozzon valaki a modern költők közül, tehetségét az uj mozgalmakban leginkább Ady Endre érvényesítette. A legösszetettebb egyéniség, aki irodalmunkban Petőfi mellett elgondolható. Elégedetlen, álmodozó, életunt, szerelmes, erkölcstelen, boromisza, gyöngéd, sej telmes, romantikus, halál után vágyó, szocialista, korlátot nem ismerő, nemzetietlen és hazafi, korának mindenben legmesszebbmenő kifejezője. Mint egy birálója mondja: „A magyar lélek ősi tragédiájának, az ázsiai eredet s az európai világfelfogás kiegyenlítésére való törekvésnek egyik jelenete folyik le szemünk előtt ennek a költőnek az élénkbe tárt lelkében." Ilyen tulajdonságai miatt neki van a legtöbb hive és legtöbb gáncsolója. Költészetének lényege hozza ezt magával. Amily erős elszántsággal ostromolja a múltat, élvezi a jelent és kívánkozik a holnap után, úgy támadja a nemzeti érzést, fittyet hány minden erkölcsnek, tobzódik a homályosságban, de ugyanekkor ős-magyarnak valja magát, a patyolat ingerlő tiszta fehérségében gyönyörködik és érthető remek költeményeket ír. Ellentét az egész egyéniség; lázas tülekedés, csúnya elbukás és nemes fölemelkedés; a múlt visszasirása és fájlalása, a jelen szeretete és utálata ; ingerkedés a halállal és mindennel, ami rejtelmes és nagyszerű.

Maga jellemzi önmagát legtökéletesebben: „Isten, kétség, bor, nő, betegség Testem, lelkem összesebezték". Másutt pedig: „Ember beszél, kinek a sors, Az élet, évek és napok Szivének gyökeréig fájnak." Ismét: „Tudok hinni, várni, csalni, Egyet nem tudok: akarni." — „Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek." Költészetén általában titokzatos borongás uralkodik és mélységes keserűség árad el. Őszintesége sokszor keresettségnek tűnhetik fel, de egy beteg szervezetű embernél hinni lehet a lélek ilyenféle elváltozásaiban. Nagy kétségeskedése ellenére sem tud azonban lemondani az illúzióról és reménységről; ezek után való sóvárgása ki-kitör belőle és sejtetni engedi, hogy a nagy betegségek és fájdalmak kibe- szélése után lesz még mondanivalója az élet és lélek más területeiről és megnyilvánulásairól is. Költészete az uj irány legmagasabb kifejezője; mélységre, öntudatosságra és a művészi után való törekvésre általában első helyet foglal el. Költői