Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
35 szolgáljon. A kevesebb intelligenciájú ember azonban tájékozatlan marad. Mivel nem tud kiegészíteni vagy gondolatai számára szilárd kiinduló pontot találni, a mű élvezése ránézve lehetetlenné válik. Ezért a modern írók, illetőleg szimbolisták csak eléggé művelt közönség körében számíthatnak pártfogolásra, a többieket az elháríthatatlan homály mindig megfogja akadályozni a szimbolizmus termékeinek élvezésében. A szimbolizmussal kapcsolatban meg kell emlékezni a „vers libre“-ről, mint amely a szimbolizmus megjelenésének jellemzője a formában. A moderneknél a gondolat és kifejezés között levő harmónia közvetlenebbé lesz, aminek megfelelően a kifejezésül szolgáló jegyek nem helyeződnek el oly megszabott, szoros rendben, mint azelőtt, hanem tetszés szerint rövidebb vagy hosszabb szókba különülnek. A rímet már Verlaine elveti híres „Art poétique“-jében és a páratlan szótagszám mellett a a zeneiségre fekteti a fősulyt. A követők még tovább haladtak. Vielé-Griffin szerint a vers libre-ben (szabad verselés) a költő semmi más megállapodott formát nem vesz tekintetbe, mint a minden költői gondolat kifejezéséhez szükséges alakot. Mallarmé többre becsüli a pontokkal vagy gondolatjelekkel telerajzolt üres lapokat, mint a beszédet. Szerinte valahányszor erő nyilvánul a stílusban, az már verselés. Kaljn meghatározása: A vers libre-nek a régi versek szabályos rímektől megszakított sorai helyett az egyező magán- és mássalhangzók alliterációiból kell alakulnia. Régnier felfogása : A vers libre-ben a szabadság a lehető legnagyobb. Mit számít a verssorok száma, ha a ritmus szép ?l stb. Horváti) szerint: „A vers-libre teljesen egyéni s nem egyéb, mint a hangminőségek hatása, a zeneiség.“2 Eszerint Verlaine követelése érvényesül a vers libre-ben és a vizsgálódás kétségen kívül tanúsítja, hogy ez a zeneiség mintegy velejárója a homályosságnak. Mikor pedig a költő sok egy tartalmat kifejező szót használ, arra törekszik, hogy az azonos jelek által keltett képzet intenzitását fokozza és a megindított lelki folyamatot teljesebbé tegye. A szimbolizmus lényegében rejlő homályosság eszerint többé-kevésbbé zeneiségben olvad fel, de minden tekintetben fejlettebb értelmet feltételez. 1 Poétes d’aujourd’hui II. 364-366. 1. 2 I. mű. 56. 1. 3*
