Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
24 íróink állandóan fenntartották a szellemi közlekedést a művelt nyugattal, úgy hogy ki lehet mutatni, hogy á magyar irodalom mindig megértője, sokszor magába olvasztója és nemzeti produktum gyanánt való kifejezője azoknak a szellemi jelenségeknek, amelyek külföldön éreztették hatásukat. E miatt lehet neheztelni, lehet vádakkal előállani, de a tényt nem lehet megcáfolni. De nincs is rá szükség. A tudomány céija a teljes igazság kiderítése. Már pedig minden művelt nép kivétel nélkül más nép iskolájába járt. És szerencsés, ha minden átvételt meg tudott emészteni.1 Népünk e szerencsések közé tartozik. Kezdve a kódex irodalom legendáitól, a 16. század meseíróin, a 17. század époszköltőin, a 18. század prózairodalmán, a 19. század nagy irodalmi fellendülésében, mindenütt megtaláljuk a szellemi közösséget. Ami pedig megengedhető egy kódexírónak, amit meg lehet bocsátani Heltainak vagy Pestinek, amit elárul Zrínyi és Gyöngyösi, ami jellemző Mikesre és Faludira, amit megtalálhatunk Vörösmartynál, Petőfinél és Aranynál, azt nem lehet rossz néven venni a modern költőknél és íróknál sem. E hatás feltüntetése mellett nem szabad megfeledkezni a mi irodalmunkról. A modernek működése ép úgy magyarázatot talál az előző magyar írókban, amint az ő működésük egy következő irodalmi iránynak szolgálhat alapul. A modern irodalom nálunk épen olyan visszahatás, mint a franciáknál. Keletkezése, sőt szükségessége irodalmi viszonyainkból magyarázható. Irodalmunk Arany J. halála után meglehetősen egyhangú képet tüntet fel. A szűk keretekből kilépő és alkotásaival nagy közönséget szerző író ritka jelenség. Amint nincs egyéniség, nincs rajongó vagy elitélő. íróink jól megalapozott úton haladnak; alkotásaik kívülről származó hatások elárulói. Arany J. mellett külföldi minták szerepelnek és így többiek közül kiemelkedő, általános hatást keltő, a nemzet szellemi kincseit kiváló művekkel gyarapító költő nem találkozik. Ezen a tengődésen a Kisfaludy Társaság idegen remekek fordításával kívánt segíteni. Az idegen, főleg francia líra termékeiből választott költemények átültetése azonban változatos értékű. Emellett az Arany nyomában haladó költők közül Szász K. és Lévay J. buzgólkodtak, hogy a magyar irodalom s elsősorban Riedl Fr. A hazafiatlanok. Bp. Szemle. 1903. 471. 1.
