Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
8 csak jobban ketté választja a két országrészt. A török természetesnek vette, hogy János Zsigmond saját országát, a keleti részt bírja tovább. Nem nehéz felismerni a török számító politikáját. Pártolja egyik részt a másik rovására, a keleti rész az ő pártfogása alatt fejlődik, a nyugati résszel állandó harcban áll. Nem tisztán a szövetkezés vezette, amely szövetség a Habsburgok ellen alakult, hanem az a szándék, hogy a két országrész egyesülését megakadályozza. Egyikkel barátságot keres, hogy a másik ellen szabadkezet nyerjen. A megalakulás korában Fráter Györgyöt illeti az elismerés, hogy e politikán átlátott s az egyesítést saját uralkodója, János Zsigmond eltávolításával is keresztülvitte. Az egykorúak közül már Tinódi is vallja, hogy a barát célja, hogy az országot „körösztyén kézben“ 1 megtartsa, a szigorú Forgách Ferenc is azt mondja, hogy Fráter éjjel- nappal azon gondolkozott, hogy Budát miképp szerezze vissza.1 2 Az erdélyi országgyűlések végzései is mutatják, hogy maguk az erdélyiek is belátták, hogy igaza van. De a viszonyok erősebbek, mint egyes ember, a német erő gyengének bizonyult s ezért mindenki Frátert okolta. Az erdélyiek örömmel fogadják vissza János Zsigmondot, „ki — mint mondották — természet szerint való urunk és ki az ajtón jött vala (nem más- hunnan hágott vala) bé a birodalomba“.3 Frátert pedig ócsárolták, mint egy rosszul végződött politikai fogás clőharcosát szokás. Még a Báthory Zsigmond korában szereplő kiváló eszü Kovacsóczy Farkas kancellár is azt írja. hogy Fráter nem erénye, tudománya, hanem titkos fondorlatai útján jutott a legmagasabb méltóságba, Hatalmát arra használta fel, hogy az országot a németeknek elárulja.4 5 Székely István szerint a barát erőszakos halála megérdeme't büntetés, „mert csmét hátra akarja vala a lovat fogni“, mikor a törökkel alkudozik. Sajnálja János Zsigmondot, „kit a Fráter Gyergy, a kincstartó barát, baráti álnoksággal kibeszéllett vala“.6 A történelem azonban Fráternek már igazat szolgáltatott. Amennyiben az átadás sokáig kétes volt, 1 Tinódi : Érd. históriája 232. sor. (Régi M. Költők Tára Ili) 2 Forgách Ferenc magyar históriája 1540— 1572-ig. 28. 1. (Monum Hang. Hist. írók. XVI. k.) 3 E. O. E. (Erdélyi Országgyűlési Emlékek) I. k. 569. 1. 4 Kovacsóczy ezt „Erdély kormányzása“ c. iratában mondja. L. Szá- deczky L. dr.: Kovacsóczy Farkas, 42. 1. Magy. Tört. Életr 1891. 5 Székely István történelme 64, és 65. hasáb. (Újabb Nemzeti Könyvtár 111. évf.)
