Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910

40 ajánlott fel, minden kaputól egy-egy negyed lisztet, szállítást Désig vagy Bánffy-Hunyadig. De kijjebb vinni nem vállalkoztak, ajánlották, hogy ezt tegyék majd meg a városok és Fogaras vidéke, elég nagy gond és teher a községeknek az addig való szállítás és lisztadás is.1 De ezen esettől eltekintve, a katonaság maga pénzéből fizette az élelmezést. A felkelő sereg a veszély helye szerint más és más helyen táborozott. Ferdinánd idejében a zsoldos sereg számára azonban állandó helyeket jelöltek ki. A németek Szebenben és Brassóban, a spanyolok Segesváron és Medgyescn, a nehéz (vasas) lovasság Kolozs­váron, a könnyű fegyverzetű lovasság Marosvásárhelyen állomásozott.2 A felkelő sereg általános hiányai az erdélyi seregnél is meg­voltak. A begyakorlásra nem jutott kellő idő, így az együttes moz­gás nehézségeit nem tudták legyőzni. Nehéz volt a fegyelmezés, hiányoztak sokszor a jó fegyverek, nehéz volt az élelmezés. Bizonyos azonban, hogy sokkal többet ért így is, mint Castaldonak zsoldos serege, mert a lelkesültség egymagában is sok hiányt pótolni tudott. Egykorú adatok mutatják, hogy a zsoldos sereg sok visszaélést kö­vetett el, az országgyűlési végzések, Castaldo levelei is sok erőszak emlékét őrizték meg. A felkelő sereg is adott okot e tekintetben panaszra, az országgyűlések ellenőrzés végett minden megyéből, szé­kely és szász székből négy-négy embert kívántak meg, kik a katonák rablásait megakadályozzák,3 de fegyelmezése könnyebb volt mégis, mint a zsoldos hadé. Jó eszköz volt a rend fentartására, hogyha a tettest ismerték, a károkat megtéríttették vele. Az egyes megyékben bizottságok állapították meg a kár nagyságát. Ezzel ugyan nem tudták a rablásokat végkép megakadályozni, de mégis csak javult a helyzet. Mint láttuk, megpróbálkoztak az állandó seregtartással is, de az egyelőre még ábránd maradt. Néhány ezer ember Erdély nyu­galmát biztosítani nem tudta, de másrészt nem volt ez sem igazi állandó katonaság, többször újjászervezésre szorult. Igazságszolgáltatás. A megalakulás kora előtt Erdélyben legna­gyobb bíróság volt a vajdai szék, ide kerül­tek a fellebbezett ügyek s a nemesek olyan perei, melyek 50 frtot meghaladták. A kisebb ügyeket a megyei bíróság tagjai: a főispán, 1 E. O. E. II. 311—312. 11. 2 e. O. E. I. 344. 1. 3 E. O. E. I. 325—326. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom