Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910

Erdély belügyi fejlődése a fejedelemség megalakulása korában. (1541—1571-ig.)

Irta: Dr. Biró Vencel.

Történeti áttekintés. Az ország erejét nemcsak a fegyverek

tartják fenn, hanem még inkább a törvények, hangoztatják ismételten az erdélyi országgyűlések. S így érthető, hogy akik ily tisztult felfogással gondolkoznak a törvényekről, azok állandóan szívükön viselik a törvényhozás, törvényjavítás gondját. A törvények pedig intézmények alapjai, az állandóság biztosítékai, így Erdély is a törvényalkotással saját fönmaradásának egyik alapját erősítgette. Sem területi, sem belügyi szempontból nem egy nap alatt született meg az erdélyi fejedelemség, politikai rázkódtatásokon esett keresztül, a politikai eseményekkel együtt belügyi intézményei is módosultak, de János Zsigmond halálakor Erdélyről már mint külön államról beszélünk. Erdélyre a magyar alkotmány és vele kapcsolatban a vallásszabadság megvédésében nagy feladat várt, hivatást töltött be, amint azt Szádeczky Lajos dr. a kolozsvári egyetem 1907 máj. 29-én tartott záróünnepélyén oly meggyőzően kifejtette.1 Jövő nagysága megalapításában nem kis része van alkotmányának, az alkotmány alapköveit a megalakulás korában rakta le, nem lesz tehát érdektelen annak megfigyelése, hogyan alakul ki területileg, hogyan fejlődnek belügyei annyira, hogy János Zsigmond halálakor minden téren kifejlődött állapotokat találunk.

Az erdélyi fejedelemség megalakulásának kezdetét Buda elveszésétől (1541) szokás számítani, voltaképpen pedig a mohácsi vész után történt kettős királyválasztásban bírja alapját. 1526-tól már két részből áll az ország, a Duna-Tisza közének török kézre való jutása

1 Kivonatát 1. „Erdély történeti hivatása“ címen. Budapesti Hírlap 1907 június 11.