Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
18 ezen a fokon a gyermek dallos lelkét a második hangnak éneklésével. Micsoda dalkincset fog az a gyermek magával hozni, ki már itt, éveken át csak kisérő hangon énekelt? A népiskola legyen a dallamgyűjtés, a ritmikus érzék fejlesztésének korszaka. A középiskola vezesse csak be a harmónia titkos világába. Azaz, miként a gyermek édes anyjától megtanulja a magyar szót, úgy ismerkedjék meg a gyermek a népiskolában játszva a magyar ritmus sajátságaival. A ritmikus érzés, a zenei hallás sok gyermeknél csak szuny- nyad. Ennek az érzéknek életrekeltése, kifejlesztése a népiskola legszebb hivatása. Erre a népiskolai alapra feltétlen szüksége van a középiskolának. Aki már a népiskolában kellő képességet mutat bizonyos ritmusok elsajátításában, annak van veleszületet hangérzéke, van zenei hallása. Ez a zenei hallás még öntudatlan valami a gyermekben, de aki ilyen öntudatlan hangérzékkel nem bir, azt sohasem fogjuk megtanítani, hogy öntudatosan halljon, vagy hogy öntudatosan énekeljen. Komolyan megfontolandó, amit erre vonatkozólag Farkas Ödön mond „Az énekhang“ c. munkájában: „A hangérzék éppen úgy lehet velünk született, mint a zeneérzék, sőt lehet egész népfajnak közös tulajdonsága, mint az olasznak, kik azt nemzedékről nemzedékre átöröklik. A hangérzék titka a hallásban van, a természetes énekhang gyakori hallása és megfigyelése lassankint az érzést és hallást akaraterővé fejleszti s a figyelőt a felfogott hang utánzására képesíti. A hangérzéket fejleszteni, néha kevesebb, néha több utánjárással, de annak hiányában eredményt elérni a természetes hangfejlesztés módszereivel nem lehet. A magyar fajban van hangérzék, de élni nem tud vele, mert a művészeti törekvésekben nem eléggé önálló, s az idegen kultúra lenyűgözve tartja ítélőképességét.“ (90. 1.) Nagy hibája népiskoláinknak, hogy az üde gyermekhangot nem fejlesztik, nem gondozzák, hogy a kis gyermeket kis zenei hangszerének helyes használatára nem oktatják. Ezért épen napjainkban a népiskolai énekoktatás kérdése kulturkérdés lett, mint Kretzschmar mondja: „Der Gesangunterricht an den Volksschulen ist nicht bloss eine musikalische Zeitfrage, sondern er ist eine allgemeine Kulturfrage.“ Ezt a kulturkérdést fényesen oldja meg Jacques Dalcrose genfi tanár. Tanításának az alapja a ritmus érzék fejlesztése. Ebben olyan csodás eredményeket mutat fel, hogy méltán mondja róla dr. Stork Károly, hogy ő az új kornak legnagyobb
