Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908
6 nem volt senki, aki benne csalatkozott volna. Kormányzásában a „severitatem cum benignitate miscere“ kalazan- ciusi elv volt az irányadója, azért ha a visszaélést egész szigorúsággal torolta is meg, az ő jóságos szive mindjárt kész volt a bocsánatra is. E mellett mindent megtett, amivel remélte, hogy a szegényebb sorsú ifjúság szűkös helyzetén javíthat. A főgimnáziumban virágzó ifjúsági segélyegylet megalapítása az ő nevéhez fűződik és sokszor megtörtént, hogy saját igényeinek a kielégítéséről mondott le, csakhogy a szegény tanulón segíthessen. Ebből magyarázható voszont az a szerencse, mely kevés tanárnak jut, hogy tanítványai hálájában annyi része legyen, mint neki volt. Mikor az igazgatóságtól megvált, a hálás tanítványi szeretet emlékül Vajda-alapot létesített önképzőköri pályatételek jutalmazására. S ezt a viszonyt sem a távolság nagysága, sem az élet ezerféle gondja nem pusztította el. És jól esik mondanunk, hogy sok, most közéletünk élén álló tanítványa szivében állandóan lobogott az a hálás szeretet, mely bennük egykor kigyult a jó tanár és igazgató iránt. Megható jelei ennek azok a levelek, melyekkel fölkeresték s melyeket a boldogult gondosan megőrzött, mint működésének legszebb bizonyítékait. Ennek a hálának melegét többé már nem érzi az ő szive. Eltemettük a részvét és tisztelet mindenfelől megnyilvánuló jelei között oda, a házsongárdi temető hűs lombú fái alá, hogy ott pihenje ki fáradalmait, mig a megérdemelt jutalmazás ideje elérkezik. De emlékét keblünkbe zártuk s kegyelettel őrizzük middenkoron.
