Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908

4

volt ugyan, de hárman parancsoltak benne: földszinten az orvostani boncoló intézet vezetője, az első emeleten a gimnáziumi igazgató, a második emeleten pedig a jogi kar dékánja. Az intézet jogi viszonyai is elütök a többi intézetekéitől. Kettős főhatósága: a kath. Státus és az állam egyaránt féltve őrzötte hozzávaló jogait, mi az igazgató állásának csak megnehezítésére volt alkalmas. De a boldogult értette a módját, hogyan kell magát súlyos helyzetében viselnie. Soha nem idézett fel ellentéteket, viszont hűséges őrzője volt a rábízott jogoknak. Ennek tulajdonítható, hogy az egyházi és világi főtanhatóságnak csakhamar kedvelt emberévé lett s a gimnázium érdekei benne nagy befolyású intézőre találtak. Ideje is volt már ennek nagyon, mert a gimnázium fentebb vázolt helyzete sem egészségtani, sem paedagógiai tekintetben nem felelt meg a kor követelményeinek. Nem kellett sok idő, hogy Vajda ezt észre vegye s csakhamar megindította a mozgalmat, hogy a gimnázium egész épülete a nevelés-oktatás céljaira adassék át. Sok utánjárással s a Státus referenseinek odaadó támogatásával végre sikerült célt érnie s ekkor az intézet elérkezett azon időpontkoz, mikor „modernné“ s legjobban beruházott középiskoláink egyike lehetett.

Az intézet teljes kibontakozását Vajda mint igazgató már nem érte meg; mert Ő Felsége kegye őt az első magyar művelődéstörténeti tanszék rendkívüli tanárává nevezte ki s igy meg kellett válnia a gimnáziumtól, melyet annyi szeretettel vezetett és gondozott. De azért uj állásában is figyelemmel kisérte annak fejlődését s később is, mint az erdélyi róm. kath. Státus igazgató-tanácsának tagja, pártoló szavaival mindig kész volt egykori kedves intézetének ügyeit elősegíteni.

Munkakörét azonban nem egyedül a gimnázium ügyei képezték már akkor sem, mikor még azokat intézte. Tapasztalataira, széleskörű ismereteire, a körülményeket mér