Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908

33 állítanak fel fokozatokat a kezdődő, a fejlődő és kifejlődött rom­lottság szerint. Az a körülmény, hogy a lelkileg különböző fokban megfer- tőzöttek egy intézetben vannak, a legtöbb esetben azt eredményezi, hogy a kevésbé jó, mivel nagy mértékben hat reá a rossz példa, inkább csúszik a lejtőn, mintsem javul. Máskor meg a leg- ideálisabban felfogott nevelési módok, eszközök és azoknak szere­tetteljes alkalmazása szenved hajótörést a nevelendő makacsságán, megrögzöttségén. Szomorú dolog, hogy így kell beszélnünk sok 15 éves koron alul lévő gyermekről, mint javíthatatlanról, de ki a hibás ebben, ha nem a társadalom és sokszor maga a család. A társadalom csak akkor eszmél, ha már a hiba meg van s ekkor állít korlátot a hiba ellenében, pedig akkor kellene sorompóba lépnie, mikor még nincs oly hiba, mely a javítóintézetet követeli. A család is sokszor hibás a kellően meg nem gondolt tetté­vel. Tudok oly esetet, mikor az otthoni szeretetteljes, de szigorú nevelésével a család még segíthetett volna a gyermeken, de türel­müket vesztve, a munkát megúnva, megharagudtak a gyermekre, őt egyszerűen minden további gondolkodás nélkül beadták a javító­intézetbe, ahonnan nem javulva, hanem a züllöttségben megátal­kodva jött ki. Nem a javítóintézet a hibás ebben, hanem főként a társada­lom és a család. Az erkölcsi, a lelki romlottság kezdődő, fejlődő és kifejlődött eseteiben tehát mindig a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnia úgy a családnak, mint a társadalomnak s ezeken kívül magának a szomorú internátusnak, hogy amennyire lehetséges, a fokozatoknak megfelelően különíttessenek el egymástól a gyerme­kek, hamár külön intézetek a fokozatoknak megfelelően nincsenek. Ezek volnának azok az okok, melyekben a család az inter- nátusokra bízza a gyermek nevelését. Egyik, másik oknál talán kissé hosszasabban időztem, de az okoknak teljes feltárása miatt ezt tenni kötelességemnek tekintettem. Hogy most a felvetett második kérdésre is megfelelhessünk, t. i. hányfélék az internátusok tekintve azon célokat, melyeknek létüket köszönhetik, nem kell mást tennünk, mint a felsorolt 15 esetet áttekintve, átgondolva, azokat az okoknak megfelelően cso­portokba osztani, öt ilyen csoportot kapunk. Az internátusok első csoportja a jobb nevelést célozza (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11 ese­tekben), a második csoport előkészít a jövendő, különleges életpá­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom