Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908

Néhány szó az internátusokról.

í.

Divat szerint igazodik a világon minden. Amint divat van a ruházkodásban, ép úgy divat van az irodalomban, a tudományokban és a művészetekben is. Csakhogy amig a ruházkodásban, öltözködésben időről-időre beálló változások szinte kisajátították a divat elnevezést, addig a tudományokban, művészetekben és irodalomban koronkint fellépő bizonyos divatosságokat irányoknak, iskoláknak szokás nevezni. Bodnár Zsigmonddal ezeket, mint az idealizmus és realizmus harcában előálló hullámokat tekinthetjük.

Ma a wagneri zenéért lelkesedünk, mig apáinknak, elődeinknek mások voltak kedvenc zeneköltői. A jövőben, ki tudja, melyik új zenetitán szerzeményeit fogja a következő nemzedék csodás áhítattal hallgatni. A régi kor képírói, festőművészei bár örökbecsű művekkel tették magukat halhatatlanokká, a mai ízlés mégis más felé vonzza a közönséget. A mai nemzedéknek a művészeti nuditások, különlegességek és főként a szecessiós irány tetszenek. A jövő kor talán egy más, egy az ő művészeti Ízlésüket jobban kielégítő irány izmosabb tehetségeinek alkotásaiért fog lelkesedni. Rég letűnt időknek mások és mások voltak kedvenc, körülrajongott írói és költői. Ma illő, hogy az, ki a tömegítélet szerint irodalmilag művelt egyén akar lenni, vagy legalább is annak akar látszani, Nietzsche „őrült szertelenségeiben bölcsnek tetsző mondásaiban és mindent felforgató, kigúnyoló filozófiájában“, Wilde enerváltságában és sokaktól finomnak minősített perverzitásaiban, Ady-nak értelmetlenségekben tobzódó költészetében kell hogy gyönyörködjék. Hogy a közel s távoli jövőben kik lesznek a fel magasztalt, dicsőített toliforgatók, az új csillagok, azt csak a jó Isten tudja. Változnak az emberek s velük együtt az idők haladtával változik az ízlés, a gondolkodás- mód, a felfogás.

A középkor azt az embert tartotta műveltnek, ki a scholastikus disputatiókban tűnt ki. A renaissance idejében a szép latinság tudása volt a műveltség fokmérője. A XVIII. században már azt