Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907

Erdélyi Károly dr. 1859. X. 19. — 1908. V. 13. Egy tudós, lelkes és erős munkással fogyatkozott meg a magyar tanügy. Erdélyi Károly dr. 1908. május hó 13. hosszas betegeskedés és szenvedések után meg­halt. Halálának hire őszinte és élénk részvétet keltett mindenütt, mert Erdélyi Károly dr. élete delén, tele élet­tel és munkakedvvel s a legmagasztosabb kötelességek őszinte és nemes érzésével tört le. Pedig nem is múlt el egy éve, hogy 25 éves tanárkodását megünnepeltük. Őszinte tisztelettel és rokonszenvvel vettük őt körül akkor, s azt hittük, hogy ez az erős vezető egy tapasztalatokban gazdag élet tanulságaihoz mért bölcsességgel és komoly­sággal még sokáig vezérünk lesz. Nem tudjuk, mit ma­gasztaljunk inkább benne, a tudóst-e, ki értelmének átható erejével a tudomány bejárt területeiről mindig a legérté­kesebbet tudta összegyűjteni, a tanárt-e, ki a gyermeki léleknek oly éles analizátora volt, vagy az előrelátó veze­tőt, ki az iskola és tantestület összes törekvéseit mindig nyugodt és biztos mederbe tudta terelni és azt bölcses­séggel irányítani. Erdélyi Károly dr. nem volt közlékeny lélek, önma­gát talán körülbástyázta néha, de akiben rokon gondol­kodást talált, azt magához tudta láncolni. Értelme szigo­rúan fegyelmezett volt; minden nyilatkozatát és tettét a logikai rendszeresség és befejezettség jellemezte. Innen nagy vonzalma az északi germán népek tudományos törekvései iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom